KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Könyvesbolt a tengerparton

Hatását vesztett optimizmus

Pethő Réka

Isabel Coixet filmje az első Penelope Fitzgerald adaptáció.

 

Irodalmi adaptációk esetében, amikor szerzői rendező nyúl hozzá az alapműhöz, az egyik legérdekesebb kérdés mindig az, hogy mit tart fontosnak kiemelni, hogyan értelmezi a könyvet és mit mutat meg belőle az alkotó. A könyvesbolt esetében ebből a szempontból kiábrándító végeredmény született: Isabel Coixet (Elégia, A szavak titkos élete) olyan kihagyásokkal és átírásokkal adaptálta Penelope Fitzgerald 1978-as regényét, hogy az elveszítette valódi báját és egy középszerű, romantikus (?) angol kisvárosi történetté változott.

A könyvesbolt egy elszigetelt tengerparti városkában játszódik 1959-ben, valahol Kelet-Angliában, ahol Florence, a fiatal kora óta özvegyként élő nő könyvesboltot szeretne nyitni egy régóta üresen álló öreg házban. A helyi előkelő nagyasszony azonban nem nézi jó szemmel a vállalkozást, és mindent megtesz, hogy bezárassa az új boltot. Florence dolga több szempontból sem egyszerű, már a nyitáshoz szükséges banki kölcsönért is meg kell küzdenie, majd szembetalálja magát azzal az egyszerű akadállyal, hogy a helyiek bizony nem mutatnak különösebb irodalmi érdeklődést. Végül megindul az áskálódás, ami ahhoz vezet, hogy befolyásos ellenfele kiharcol az angol parlamentben egy olyan törvényjavaslatot, amelynek segítségével jogában áll elvenni a házat hősünktől.

Míg a regény végigvezet bennünket azon a folyamaton, ahogy egy jó kezdeményezés sok küzdelem mellett végül mégis kudarcba fullad, kizárólag keserűséget hagyva maga után, addig a film egy furcsán és következetlenül megcsavart befejezéssel inkább optimista lezárással engedi el a nézőt. Tanulság nincs, Florence története így is, úgy is szomorú, ám Coixet mintha félne megmutatni a csüggedtségben hagyó végkifejletet, ezért hozzábiggyeszti: sebaj, megint lesz valaki, aki megpróbálja. Nem ez az egyetlen cukormázas változtatás a történetben, belekerül egy teljesen banális romantikus felhang is. És amit a regényben Florence a titokzatos támogató, Edmund Brundish árulásának hisz, a filmben szintén jóra fordul. Mindezek a változtatások azért problémásak, mert Coixet nem mond el mást a filmjével, mint Fitzgerald, nem lesz más az üzenet vagy a nagy betűs mondanivaló, pusztán csak fél bevállalni azt a borús és végtelenül keserű hangvételt, amely a regény központi vonása, ehelyett indokolatlan módosításokkal igyekszik oldani azt. A történet így elveszíti karakterességét, és meredeken tart a középszerűség felé.

A könyvesbolt történetének alapját egyébként a valóság adja: az írónő férjével és gyermekeivel élt abban a kelet-angliai faluban, amelyről a regény helyszínét mintázta. Amikor a család nehéz anyagi helyzetbe került, Fitzgerald részmunkaidőben dolgozni kezdett a kisváros egyetlen könyvesboltjában, ahol állítása szerint valóban volt egy kopogó szellem. Ezt az írónő elmeséli interjúkban is és a könyvben is teljes természetességgel jelenik meg, ám ez – az egyébként roppant bájos – motívum a filmből ugyancsak kimarad. Még a Lolita-szál is egyezik a való élettel: tényleg nehezen tudták eldönteni, hogy árulják-e a botrányos regényt, amely aztán nagy sikereket hozott a könyvesboltnak. A kiváló környezet- és jellemábrázolás nagyon pontos képet ad a háború utáni angol kisvárosi életről a falun keresztül, amelynek hídjait a bombázások után még nem építették újra, a világtól elzárt közösségben pedig kizárólag a kapcsolatok és a társadalmi rang által megteremtett hierarchia érvényesül. A számos díjat elnyert (magyarul is megjelent) regény eddig az egyetlen Fitzgerald életművében, amelyből filmes adaptáció készült.

Interjúi szerint a katalán rendezőnőt épp az egyszerű stílus és a szentimentalizmus teljes hiánya ragadta meg a regényben – sajnálatos, hogy épp ezeket változtatta meg az adaptáció során. A könnyű fogyaszthatóság oltárán felhigított történetet a remek színészi alakítások viszik el a hátukon: Emily Mortimer remekel Florence szerepében, James Lance, mint nyegle támogató, de jellemgyenge nagyvárosi, és Patricia Clarkson túljátszott kisvárosi nagyasszonya is kiváló. A Könyvesbolt a tengerparton így egy kellemes, de főleg közömbös társadalmi portré, amely megmutatja, milyen közöny, elutasítás és nemtörődömség tudja jellemezni már a legkisebb közösséget is.

 

KÖNYVESBOLT A TENGERPARTON (The Bookshop) – brit, 2018. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Penelope Fitzgerald regényéből Isabel Coixet. Kép: Jean-Claude Larrieu. Zene: Alfonsdo Villalonga. Szereplök: Emily Mortimer (Florence), Patricia Clarkson (Violet), Bill Nighy (Edmund), Honor Kneafsey (Christie), James Lance (Milo). Gyártó: Zephyr Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 112 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13746