KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

300

Pápai Zsolt

300 – amerikai, 2007. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Frank Miller képregényéből Kurd Johnstad, Michael Gordon. Kép: Larry Fong. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Gerard Butler (Leonidas), Lena Headey (Gorgo), Dominic West (Theron), David Wenham (Dilios), Tom Wisdom (Astinos). Gyártó: Warner Bros / Legendary Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 117 perc.

 

A digitális film ezredfordulón kezdődő parádézása nyomán sokan suttogtak arról, hogy a hús-vér színészeknek hamarosan bealkonyul, hiszen kiválthatóak lesznek élethű komputeranimált teremtményekkel, olyanokkal, akik minden sejtjükben antropomorfnak hatnak, de nem kérnek fizetést, és nem lázadnak túlóra esetén. A 2005-ben széltében-hosszában ajnározott Sin City és most a világban véres kardként körbehordozott 300 láttán olybá tűnik, lassan rendezőre sem lesz szükség a filmkészítéshez. Elég a storyboard képeit komputerbe táplálni, és a munkát elvégzi a gép.

A legendás thermopülai csata hőseiről szóló 300 ugyanúgy a rendezői kreativitás hiányát nyögi, mint a hozzá hasonlóan Frank Miller kult-képregényét adaptáló Sin City. Létrehozói lényegében storyboardnak tekintették Miller művét, csakúgy, mint két éve Robert Rodriguez, és feladatuk kimerült abban, hogy mozgásba hozzák a figurákat, illetve stilizált hátteret körítsenek az események mellé-mögé. A felvételeket kizárólag blue screen vagy green screen előtt készítették, és a forgatás után majd egy évig áztatták őket számítógépekben.

Az illúzió ezért tökéletes, az eredmény mégis felemás. Míg A Gyűrűk Urát idéző látvány fenenagy bombasztikusságával és a gyomrot próbálóan sok lassított felvétellel együtt is lenyűgöző, a rendezői munka hiányát nagyon megsínylették a színészek. Csupa kigyúrt test, csupa kifejezéstelen arc: ebben a filmben mindenki szúrósan néz, hirtelen mozdul és ordítva deklamál, mintha a konditerem látogatásán kívül másra nem instruálták volna. A Leonidászt adó Gerard Butler (Az Operaház fantomja) középszerű Kabir Bedi-imitátor, az arájaként mutatkozó Lena Headey (A barlang) arisztokratikus allűrökkel teli cicababa, és még az amúgy valóban tehetséges Dominic West (Drót) is feszeng az áruló Theron szerepében. Xerxész keménykedő nagykamasz, a perzsa harcosok pedig vadállatok és vérnősző barmok – hogy részletezettebben kegyetlenek, mint a képregényben, azt nyilván az iráni–amerikai viszony aktuális elmérgesedése indokolta.

A színészi jelenlét jellegtelensége – a közhely-dramaturgiával párban – sterilizálja a moziélményt. Minden pillanatból süt, hogy ezt a filmet nem meg-, hanem összerendezték. A 300 hibátlan darab, tökéletesen kerek, és hidegen fémes, a számítógép mesterműve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8956


előző 1 következőúj komment

Menrot#3 dátum: 2007-11-22 19:18Válasz
A 300 egy tragédia. Annyira rossz, hogy nem is tudtam végignézni.

Riefenstahl viszont nem rossz.
"Impressionen unter wasser" filmje pl. nagyon tetszik.
(Megjelent dévédén)

Az Olympia (1936) és a Der weisse Rausch (1931) letölthető a netről.
Előzmény: Taguchi #2

Taguchi #2 dátum: 2007-04-08 17:11Válasz
Igaza van Zsoltnak, ez egy vérprimitív tesztoszteron-eposz, kvázi-SS promófilm, teskultusszal -- Leni Riefenstahl minden bizonnyal komázta volna.

Gabor #1 dátum: 2007-04-07 11:54Válasz
Jó a meglátás a filmnek hulla bűze van, nincs benne egy csepnyi élet sem.
Nem ragadt magávala 300 konditermes spártai története , ahogy válvetve próbálják feltartóztatni a szűk termopülei szorosban (ami mellesleg történelmi tanulmányaimból tudom, hogy nem is volt annyira szűk, sőt szoros sem volt) a 4 méter magas Xerxest és a Gyűrűk ura orcjait megszégyenítő katonáit.
Két órányi semmit nézés után gyomorforgató érzés mellett keltem fel a film mellől. Mennyivel szebb a Hét szamuráj története, ahogy minden egyes elesett elenfél egy külön történet. Ebben a filmben az ellenség személytelen, de a hőseink is azok. A rendező azt mondta azért alkalmazott ismeretlen színészeket, hogy ne tereljék el a figyelmet a történetről, ami persze nem is létezik. De ezekből a színészekből azt sem nézem ki, hogy egy összefüggő monológot el tudnának mondani. Ezekkel a képességekkel legfeljebb az expornó színész Miscelle Wild mellett jutnának szerephez, a nagyszerű magyar vészhelyzetben.
Ez a film olyan mint egy sz*r happy meal menű a bohócos gyorsétteremből, mármint csak hízlal, de nem lakat jól.