KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hubertusz vadászat

Hirsch Tibor

 

Közép-Kelet Európa kis országai filmművészetük fejlődésének megfelelő pillanatában rendre előrukkolnak olyan filmekkel, melyek cselekményét befutott emberek rendezte ilyen-olyan tivornyák, estélyek, kerti ünnepségek indítják vagy töltik ki, ahol aztán régi sebek szakadnak föl, magán- és közindulatok gerjednek, és a felelős beosztású vendégek félrészegen önmarcangolásba bonyolódnak – természetesen nem fukarkodva a társadalomkritikai kitérőkkel. A bolgár Zaharievnél bevonuló kiskatonát búcsúztatnak, Zanussi esküvőre, Fábri Zoltán névnapra invitál.

Hans Werner filmjében a vadásztársaság elnöke – helyi főerdész – ünnepli ötvenedik születésnapját. A helyszín, a kellékek mind megfelelnek a mintának: fényűzően berendezett vadászház, dúsan terített asztal, tűzijáték, drága ajándékok – a szállodaszakmában dolgozó feleség saját kedvenc pincérét hozatta el erre az alkalomra. A légkör tehát alkalmas akármilyen régi vagy új korrupció lelepleződésére, pompásan elő van készítve bármilyen múltbeli botlás miatt érzett lelkiismereti válság. A fontos emberek is megjelennek – például a helyi tanácselnök – minden együtt van a politikus moralizáláshoz. A rendező azonban összezavarja a szocialista filmművészet kondicionálta nézői reflexeinket, és egy hirtelen fordulattal szerelmi lektűrt kanyarít a társadalmias nyitójelenetből. Az öregedő erdész drámáját nem fiatalon elkövetett közéleti bűnei, vagy megcsúfolt illúziói alakítják, hanem csak az a mindentől független tény, hogy beleszeret lánya barátnőjébe. A szállodás feleség nem akar válni. A férj azonban nem tér jobb belátásra. Mire a feleség a Hubertusz-napi monstre hajtóvadászaton magaslesről lepuffantja húsz évvel fiatalabb vetélytársnőjét.

Az NDK filmművészetét talán már csak hajszál választja el attól, hogy megszületni engedje, lengyel, magyar, esetleg a tegnapi cseh vagy a mai szovjet minta szerint, a valódi politikai filmet. Talán Hans Werner is csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Pedig nagyon nekikészült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5262