KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hook

Békés Pál

Az angolszász világban nem lehet felnőni a Peter Pan nélkül. Igaz, vele sem, mert a népszerű tündérmese főhősének éppen ez a megkülönböztető jegye: nem tud (?), nem hajlandó (?) felnőni. A szabad szellemek könnyedségével röpülni is képes kiskamasz talpas gyermekhad vezéreként vívja végeérhetetlen küzdelmét a gonosz Kampó kapitánnyal és kalózaival Seholsincsországban. Aki nem jártas Peter Pan történetében, az a Hook utalásrendszerében sem igen ismerheti ki magát. Márpedig ez vár a magyar nézők többségére – az angol tündérmesék világa Közép-Európából nézvést Seholsincsország. Ám jöjjön egy magyar motívum: „És mégis”. A Hook „átjön”.

A munkamániákus ingatlanügynök szellemtelen és játéktalan életébe elemi erővel tör be a varázslat, amikor Kampó kapitány, az örök gonosz elrabolja gyerekeit. A tisztes családapa Seholsincsországig rohan fia-lánya után. Kampó, a kaján kujon úgy tudja, a hízásnak indult atya valójában Peter Pan, akivel megtörtént az elképzelhetetlen: felnőtt. A racionális ingatlanügynök nem emlékszik semmire, a kéjenc Kampó azonban teszi a dolgát: folytatni szeretné az örök harcot, s rádörren ellenfelére: „Vond elő híres fegyvered, Peter Pan!” – „Hát jó” – felel az ingatlanügynök, és előrántja csekkfüzetét. – „Mennyi?” – A válasz csattanós: a csekkfüzetet átlövik. Seholsincsország nem eladó. Teheti: sehol sincs.

Igazi szívhúrokat pendítő mesefilm a Hook. A Csilicsala csodáit világra képzelő, tündér-ügyekben jártas Török Sándor szavaival „egészen kis gyermekeknek és egészen nagy felnőtteknek” szól.

A pohos Peter a kalózok fogságában megtanul kesztyűbe dudálni. Majd hosszú és kínos tanulás után: repülni. Csak emlékeznie kell. Arra, hogy valaha tudott. Hogy valóban ő volt Peter Pan. Hogy mélyen odabent, a csekkek és árfolyamok és ingatlanok és hordozható URH-telefonok rétegei alatt ott él a győzhetetlen kiskamasz. Akivel megtörtént a jóvátehetetlen katasztrófa: felnőtt. És elfeledett mindent – elfeledett repülni. Mint mi valahányan. A rohadt életbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=458