KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos és a hercegnő

Nevelős Zoltán

 

A lé meg a Lola színésznő-rendező párosának második közös opusa szinte minden téren váltást hozott. A technoritmusú, ismétléses szerkezetű, nagyvárosi akciófilm után A harcos és a hercegnő kisvárosban játszódó, egyenesvonalú, mesés színezetben előadott szerelmi melodráma. A kisiklott életű ex-katona és az álomvilágban élő, zártosztályi ápolónő egy közlekedési baleset közepén találnak egymásra, de hogy szívük is egymásra találjon, még számtalan viszontagságot kell átvészelniük, gégemetszéstől kezdve a bankrabláson át az őrültekkel való konfrontációig.

Az elmegyógyintézeti és az amatőr bűnözői életforma meséhez illően közhelyes keretei között játszódik a történet. A hősnő afféle földre szállt angyal a bolondok között, mint Hófehérke a törpék között, akihez egyszer eljön a királyfi. Az egyébként is Sissinek becézett lány Romy Schneider Sissi-filmjeinek rajongója – az erről szóló jelenetet kivágták, de innen a cím –, aki a maga daliás Ferenc Józsefére vár. Az pedig el is jön hozzá élet-halál válságos pillanatában, igaz egy lepukkant baka alakjában, aki után bomlani nem tűnik józan lépésnek. De hát a szerelem nem is józan ésszel gondolkodik.

A színésznő és a rendező (akik a való életben is párt alkotnak) a német mozi talán legnagyobb új sztárjai. Franka Potente azóta már Hollywoodot is megjárta, Tom Tykwer pedig az európai koprodukciók mezején garázdálkodik tovább. Szóban forgó közös alkotásuk a siker biztos tudatában szabadjára eresztett fantázia néhol felemelő, de többnyire lesújtó terméke. Személyes mű: Tykwer szülővárosa, Wuppertal hangulatát érezhetővé is tudja tenni, de a témát illetően a személyesség a filmre nézve ártalmas méreteket ölt.

A cselekmény két ember egymásra találásának irracionális momentumait egy sor váratlan fordulaton, véletlen egybeesésen keresztül ábrázolja. A melodrámai logikát hamar fel lehet ismerni, és ha elfogadjuk, minden újabb valószínűtlen egybeesés is elfogadhatóvá, sőt következetessé válik, de ez sem tudja menteni a film végén elhatalmasodó érzelmi (nem képi) giccsáradatot, ami végképp elidegenít a történet hőseitől. Szájbarágóan jelképes és emiatt nevetséges jelenetek sorával az író-rendező porig rombolja együttérzésünket az elején nagyon is szerethető filmje iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3380