KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felelsz vagy mersz

Roboz Gábor

Truth or Dare – amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Michael Reisz, Jillian Jacobs, Chris Roach és Jeff Wadlow. Kép: Jacques Jouffret. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Tyler Posey (Lucas), Lucy Hale (Olivia), Sophia Taylor Ali (Penelope). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Üzleti vállalkozásként a Blumhouse Productions vitán felül a 2010-es évek egyik legnagyobb sikersztorija, bemutatóik láttán legfeljebb a maradandó élményeket kereső nézők fanyaloghatnak: a „kis ráfordításból nagy bevételt” modellre alapozó cég éves terméséből általában alig egy-kettőt szokás esztétikailag is izgalmasnak tartani. Harmadik idei horrorjukban egy amerikai fiatalokból álló társaság egyik lánytagja mexikói kiruccanásuk alkalmával összeismerkedik egy megnyerő idegennel, aki ráveszi őket egy kör felelsz-vagy-merszre. Hazatérésük után azonban kiderül, hogy ártatlan szórakozás helyett vérre menő játékba keveredtek: valamilyen természetfeletti erő hatására minden soron következő kénytelen teljesíteni aktuális feladatát, különben.

A Felelsz vagy merszt csakis akkor tudjuk élvezni, ha szinte semmit sem kérünk rajta számon: kezdettől fogva evidens, hogy a film másban nem érdekelt azon túl, hogy lehetőleg kreatív/sokkoló/drámai módon váljon meg legfeljebb két jellemvonással bíró karaktereitől. Ugyan a logikájában a Végső állomás-franchise-t idéző filmet krimiszál is erősíti – a rohamosan fogyatkozó szereplők igyekeznek felkutatni kálváriájuk eredetét –, nehéz elképzelni, hogy bárki is revelatív élményt remélhet a megoldástól. Meglátni egy világszerte ismert játékban a horrorpotenciált nyilván briliáns produceri húzás volt (lásd Ouija), egyúttal a munka lényegi része is, ezután csak egy alibifilmet kellett összeeszkábálni: a produkció alig két hónap alatt meghúszszorozta minimális költségvetését, high-conceptjén túl kizárólag erre lehet majd emlékezni belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13740