KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Joyce Maynard: Nyárutó

A börtönből jött királyfi

Kolozsi László

Joyce Maynard könyve egy magára maradt nőről szól, elsősorban nőknek, ám több és jobb, mint egy szimpla romantikus regény.

 

Joyce Maynard könnyen megfilmesíthető, könnyű kézzel odavetett, de sosem olcsó lektűröket ír. A legnevesebb, legrejtélyesebb kortárs amerikai író legendáját befeketítő, valójában olykor kínos, leleplező könyve előtt sem volt ismeretlen, hiszen az 1995-ben megfilmesített Majd megdöglik érte sem csekély példányszámban kelt el, ahogy a magyarra is lefordított, az anyaságról komolyan beszélő Baby Love is siker lett. De kétségtelen, jelentős hírnévre azzal a könyvvel tett szert, amit sokan csak botránykönyvként aposztrofáltak, holott az Otthon a világban több annál: Maynard egyik legérdekesebb könyve. Egy a tinédzserkorból alig kilépett lány szerelmének és csalódásának, kiszolgáltatottságának állít emléket. Egy olyan rajongó lány műve, aki rajongásának tárgyát úgy szereti, mint Stockholm-szindrómás fogva tartóját. Igaz, többet tudni meg belőle Salinger – hiszen ő volt a Maynardnál jóval idősebb pártfogó – szexuális szokásairól (melyek visszatetszést keltőek), arról, hogyan étkeztek, miért tiltotta az író a jégkrém fogyasztását, mint rendes olvasó szeretné, ám ezeken a pletykalapokba kívánkozó adalékokon túl nézve, láthatóak e könyvnek az erényei. Maynard, amikor nem fikciót írt, el tudott lépni az egyébként erősen filmes klisékre épülő szerkezettől. Ebben a könyvében, melyben a karakterek kevésbé sablonosak, nem csak a remek megfigyelő, de a tulajdonképpen ki sem bújt, ma már mondhatjuk, veszendőbe ment, nagy-realista prózaíró is megmutatkozik. Egy olyan írónő, aki plasztikus leírásaiban nem csupán a szép emberekre, és a klasszikus drámai helyzetekre koncentrálva mutat be egy korántsem hétköznapi kapcsolatot.

A többi Maynard regény csupán jó lektűr: mint a Nyárutó is. Lektűrök, mert kevés olyan mondat akad bennünk, amin megáll az olvasó merengeni. Gördülékenyen olvasható könyvek, elveszett, valójában módfelett csinos emberekről: akik szépségüket egy valódi kapcsolatban bontakoztatják ki. Ha akarjuk, mondhatjuk: jelen munka Csipkerózsika-átirat, melyben a depresszió rémületes palotájában élő, a táncért rajongó szépasszonyt felébreszti a börtönből szökött rab (a Maynard-hősnők mintha nem is csupán életkedvüket, de éberségüket nyernék vissza).

Az eseményeket a palota egyetlen nem alvó lakójának szemével láttatja Maynard. Adel kamaszfia mondja el, mi történik – a narráció csak ott zökken, ott válik le a fiúról, amikor a szexualitásról beszél (egy kamaszfiú lehet, hogy így éli meg az egyre erőteljesebb vágyat, de nem így beszél róla, az egyszer szent) –, az ő objektívjén át látszik, hogyan esik szerelembe a megmentő és Csipkerózsikája, hogyan válik egyre tragikusabbá ez a kalandnak induló, a vészterhes végkifejletet (és az örök szerelmet is) mindvégig magában hordozó affér.

Azért oly olvasmányos Maynard könyve, mert szurkolni vagyunk képesek, mi átejtett olvasók, a jóravaló gyilkosnak – aki remek kávét főz, jól bánik a szomszéd mozgássérült fiával, remek pitét rittyent –, és reménykedünk a meseszerű zárlatban. A felébresztett királylány kivirul, a szépséges anya mintha a szemünk láttára nyerné vissza színét, és ezt oly jó látni, ahogy azt is, a kamaszfiú, Henry, miként talál magára, az őket látszatra túszul ejtő férfi segítségével, hogyan bújik ki a kamaszság enyhén viszolyogtató, esetlen báb-állapotából.

Maynard regénye azért emelkedik a tizenkettő egy tucat regények fölé, mert sajátos, erős atmoszférája van, a pitesütés jelenet, a könyv egyik legerősebb jelenete, olyan, hogy az olvasó szinte felpattanna beszerezni valahol fél kiló kacsazsírt, tojást, és nekilátna a barackos édességnek.

Ha kicsit sötétebb lenne a regény tónusa, ha kevésbé lenne mindenki tetszetős – a reményből is kihullott, el nem ismert nagy lélek, nagyság –, akkor akár azt is gondolhatnók, hogy nem egy középfajsúlyos amerikai író művét vettük kezünkbe, hanem James M. Cain valamelyik kevésbé ismert művét.

 

Alexandra Kiadó, Pécs 2013.

Fordította: Gyuris Norbert


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11839