KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Háttér

Bukarest

Kelet-Európa, nulla év

Pethő Ágnes

Filmgyártás, fordulat után

Amióta 1989 decemberében látványosan, a tévékamerák előtt lezajlott az, amit a hivatalos propaganda azóta is makacsul forradalomnak nevez, de amire az utca embere már csak fanyarul legyint, tehát azóta a román filmgyártás és forgalmazás berkeiben is éppolyan nehezen áttekinthető és zűrzavaros minden, mint a társadalmi-politikai élet egészében.

Ceauşescu uralma alatt meglehetősen egyértelmű volt a helyzet: az agyoncenzúrázott filmeket alárendelték a pártpropagandának, a diktatúra szigorúsága miatt talán sokkal inkább, mint bárhol máshol. (Ceauşescu maga a hírhedtté vált 1983-as mangaliai beszédében például, amelyben „sajátos” kultúrforradalmi programját fogalmazta meg, külön parancsokat is osztogatott a filmkészítés számára.) A korábbi kezdeményezések elsorvadtak, a kortárs próbálkozásokat pedig majdnem lehetetlenné tették. A hatalmi változás óta eltelt másfélkét év alatt a román filmgyártás talpra állt ugyan, de nem tudta igazán működőképessé szervezni magát, képtelen volt meggyőző eredményt felmutatni. A csőd legnyilvánvalóbb jele, mint mindenütt, a közönség érdeklődésének az apadása. A Noul Cinema adatai szerint a nézők száma 1990-ben 35%-kal csökkent 89-hez viszonyítva. A mozi népszerűségének hanyatlása a tévé, a videó, a műhold konkurenciájának következtében általános világjelenség, éppúgy, mint ahogyan összeurópai jelenség a nemzeti filmek háttérbe szorulása a profi amerikai gyártmányok mellett. Várható volt tehát, hogy egy nyitottabb szemléletű Romániában is érezhetővé válnak ezek a jelenségek.

A Ceauşescu-diktatúra alatt a szegényes kínálat ellenére a mozi volt mindig a kikapcsolódni vágyó egyetlen menedéke. A decemberi fordulat után azonban a szórakozási, művelődési lehetőségek hirtelen s rendkívüli módon megszaporodtak. A nézők szemszögéből elsősorban talán nem is a filmek, hanem a filmforgalmazás hiányosságai a legszembetűnőbbek. Mint minden, ami pénzbefektetést igényel Romániában, ez is a végelgyengülés határán vegetál. A mozivállalatokat még nem privatizálták, és egyelőre nincs is kilátás erre. Bár jóval nagyobb a választék, a filmek jórészt reklám nélkül, sok esetben (különösen vidéken) plakát nélkül, észrevétlenül futnak. A bukaresti filmszaklap nemcsak szemetes, fűtetlen és lerobbant mozikról ír, hanem olyan termekről is, amelyekben nyüzsögnek a patkányok. A mozik elé kifüggesztett tenyérnyi, kézzel írt cédulák, amiken a film címén kívül nem sok áll, kevés eséllyel tudják becsalogatni a millió gonddal küszködő román polgárt. A külföldi filmek importja megnőtt, s a forgalmazásban talán az a legkielégítőbb változás, hisz Romániában a sokévi (elsősorban nyugati) filmelvonókúra után a kevés is soknak látszik. Ezek között azonban a legritkább a művészetileg értékes film.

A romániai filmgyártásról el lehet mondani, hogy minden megváltozott a korábbihoz képest, de azt is, hogy minden maradt a régiben. A Ceauşescu -éra alatt öt filmstúdió ontotta a tanmeséket. 1989 decembere után ezeket megszüntették, mivelhogy megszűnt az a központi irányító szerv, melynek fennhatósága alá tartoztak, és létrehoztak helyettük ugyancsak öt filmstúdiót. A különbség az, hogy ezeket most már nem számokkal különítik el egymástól, mint régen (1-es Stúdió, 2-es Stúdió stb.), hanem neveket adtak nekik. Vezetésüket pedig a volt aktivisták vagy mérnökök helyett tekintélyesebb filmrendezőkre bízták. Romániában tehát jelenleg a következő filmstúdiók működnek: a Star Film 22, vezetője Sergiu Nicolaescu; a Gamma Stúdió, Constantin Vaeni irányításával; az Alfa, vezetője Mirca Daneliuc; a Solaris, igazgató: Dan Pita és a Pro Film, Dinu T±nase vezetésével. E stúdiók fölé rendeltek egy központi, minisztériumi rangra emelt intézményt, amely a tevékenységüket koordinálja: a Nemzeti Filmközpontot (Centrul National al Cinematografiei). Ezen kívül működik még hatodikként egy filmstúdió a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával, vezetője Lucian Pintilie.) Ez a stúdió készítette el az Iliescu-Roman-korszak eddigi talán leghatásosabb filmjét, amely a Parlamentben is vitát kavart, az Egyetem tér, Románia című, teljes estét betöltő dokumentumfilmet a hírhedt bányászakcióról és előzményeiről. Továbbá folytatta működését a Sahia dokumentumfilm-stúdió és az animációs filmek stúdiója, az Animafilm.

Sokan a régi struktúrák továbbélését látják ebben a központosított rendszerben. Mircea Maresan rendező létrehozott ezért egy független szakmai egyesületet is Román Független Filmesek Egyesülete néven. A stúdiók privatizálását egyelőre még csak tervezik, nem tudni, milyen formában fognak átalakulni magánvállalkozásokká. Tény, hogy a konkrét filmgyártást egyelőre inkább a régi mechanizmus tehetetlensége hajtja előre és nem a merész vállalkozó szellem. Anyagi gondok, illetve idő- és pénzpazarlás, másrészt szervezetlenség, közöny – erről panaszkodnak az alkotni vágyó rendezők. Mircea Daneliuc például arról számol be a Noul Cinemának adott egyik interjújában, hogy a színészeknek a szabad ég alatt kell átöltözniük a külső helyszíneken, és az egyik erdőben, ahol éppen filmezniük kellett volna, amire odaértek, valaki ellopta a díszleteket. Nehezen tudják beszerezni a nyersanyagot, a filmet. Nagy a hiány a műszaki szakemberekben, az operatőrökben, mivel ezek többsége átszerződött a tévéhez.

A piacra dobott új hazai filmek nagyon kis hányadát teszik ki az úgynevezett tiltott filmek, amelyeket valamilyen oknál fogva Ceauşescu cenzorai nem engedtek forgalmazásra. Néhány film korábbi tervek megvalósítása. Az igazán új produkciók többsége a nézők pénztárcáját célozza meg, és nem a filmművészet gyarapítását.

1990-ben 12 román játékfilmet mutattak be, kivétel nélkül mindet az előző évek terméséből; 65 dokumentumfilmet forgattak, de ebből csak 4-et mutattak be; 58 animációs rövidfilm készült, de egyet sem mutattak be; 2 teljes estét betöltő rajzfilm került a nézők elé, amelyet az előző években forgattak. 1991 júliusáig 13 játékfilmet, egy hosszabb terjedelmű és 5 kisebb dokumentumfilmet mutattak be. Jelenleg 21 játékfilm munkálatai vannak folyamatban.

A megváltozott körülmények között is megrendezték a hagyományos filmfesztiválokat: Costtineşti-en, a román tengerpart üdülőtelepén filmszemlét tartottak mindkét évben, a moldvai Piatra Neamţi-on pedig régi és új gyermekfilmeket vetítettek.

A régi beidegződések tehát hatnak, a mennyiség számít. Merőben új szemlélet viszont sem a filmeket létrehozó vagy forgalmazó struktúrákban, sem magukban az alkotásokban nem körvonalazódott meg. Vannak viták, vannak kísérletek, forgatás alatt levő filmek. A Pro Film Stúdió az idén már másodszorra hirdetett meg forgatókönyvíró pályázatot. Hogy ezekből a munkákból megszületik-e majd a román film remekműve, az a jövő kérdése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=548