KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

21 gramm

Köves Gábor

 

Megtörtént a határátlépés, a szellemi tőke vámmentesnek bizonyult, a sztárok pedig az érkezési oldalon csatlakoztak a Korcs szerelmekkel befutott mexikói csapathoz: Alejandro González Inárritu rendezőhöz, Guillermo Arriaga forgatókönyvíróhoz és az operatőr Rodrigo Prietóhoz. Már a filmcím is talányos, a megfejtés utáni vágy legalább a szinopszis első három sorának elolvasására készteti az embert, de nem kevésbé hatásos a kezdés is. Egyrészt a három szálon futó történet mozaikossága, másrészt a képek látszólagos esetlegessége, a kamera immár megszokottá vált rángatózása és a fények nyers ereje izgatja az érzékeket, készenlétbe állítva a figyelmet valamiféle rejtett, mögöttes tartalom becserkészésére. Lassan azonban tisztul a kép, s végül, amilyen könnyen megfejthető a címben rejlő feladvány (a 21 gramm állítólag az a tömeg, amennyivel halálunk pillanatában könnyebb lesz testünk, azaz ez lenne a lélek súlya), olyan könnyen megmérhető Inárritu filmjének valódi súlya is. Kétségtelen, hogy a 21 gramm a maga nemében hatékony, célra tartó film. A sötét, sötétebb, és a még sötétebb pillanatok filmje, nyers és nyomasztó tanulmány az élet árnyékos oldaláról, ahol bármelyik sarkon lesben állhat a letaglózó szenvedés, mellyel a férjét és kislányait gyászoló anyának, az áldozatokat elgázoló ex-fegyencnek, és a balesetben elhunyt férj szívével továbbélő férfinek testközelből van alkalma megismerkednie. A három szenvedéstörténet összekapcsolásán és az erőteljes színészi teljesítményeken túl azonban zsákutcába fut és erőlködésbe hajlik a rendezői szándék. Ahogy az epizodikus, időben előre-hátra ugráló történetvezetés keltette izgalom alábbhagy, nem marad más eszköz a rendező kezében, mint hogy zászlajára tűzze, és a témához illő, kellő komolyságot árasztó képekkel mutogassa, egzotikus érzés-termékként reklámozza az emberi fájdalmat. A 21 gramm elején pillanatokra és látszólag öncélúan bevágott naplemente a maga lehangoló, nyers valóságában mintha csak e szenvedéssel terhes világ szín-palettáját képviselné, melyhez, ha már nincs tere a dráma továbbbonyolításának, vissza-visszatér a film egy-egy újabb árnyalatért. Végül is a 21 gramm se nem előrelépés, se nem visszalépés a Korcs szerelmekhez képest, olyasféle tranzakció, melynek során korrekt árfolyamon váltottuk át mexikói pesónkat amerikai dollárra. Úgy tűnik, Inárrituék egyelőre nem akartak mást, mint bizonyítani valutájuk vásárlóerejét. Most, hogy a feladatot maradéktalanul sikerült teljesíteni, talán remélhetjük, hogy következő amerikai munkájuk során a szépen fényképezett horizontot is merik tágítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1932