KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Beszélgetés Szirmai Gergővel

Szeretem az alliterációkat

Szirmai Gergő

Szűk Balázs

Idehaza a Hollywood Hírügynökség a legnézettebb filmes véleményblog.

A filmkritikai véleményblog felfutóban van Magyarországon is. A YouTube legavatottabb „prófétája” (heti kétszázezer látogató) a Hollywood Hírügynökség hiperaktív szerkesztő-műsorvezető bloggere, a „harmincas évjáratú” Szirmai Gergő. Küldetése: tömegfilmek kritikai elemzése populáris csomagolásban, szubjektív, humanisztikus közelítési móddal.

 

*

 

A filmkritikai véleményblog milyen mintáival találkoztál külföldön és Magyarországon? A tiéd miben hasonlít és miben tér el a többitől?

A videóblogok nagyrészt a szakmaiság vonalán oszlanak meg: vannak nagyon laikus blogok, vannak nagyon érzelmi alapúak és sajnos erőszakosan szakmai hangvételűek is. Én úgy gondolom, hogy valahol középütt vagyok: rengeteg érzelmet és blődséget rakok a műsoromba, ahogy kedvem szottyan, de emellett igyekszem a szakmaiságot rendesen, rendszeresen megjeleníteni. Én igazán a kettő között billegek, nekem ez a hangvételem, a személyiségem.

Mindig is így volt nálad, azaz nem változtattál ezen a trenden?

Volt változás valamelyest: bevállalósabb lettem a szókimondás terén.

Miért választottad a Hollywood Hírügynökség elnevezést? Van már logód, pólód, tárgyaid a mítoszképzés fő eszközei.

Azért mert nagyon szeretem az alliterációkat. Amikor Amerikában éltem, akkor gondoltam első változatként az Amerikai Hírügynökség elnevezésre, de végül is a másodiknál kötöttem ki, mert az alliteráció jobban megmarad és szórakoztatóbb. Ez semmiképpen nem egy tudatos brand-választás volt.

Ez mindenféle műfaji-és zsánerfilmet jelentett, nem egy hollywoodi direkt kötődést?

Én döntöttem úgy, hogy a mainstream-filmekkel foglalkozom. Mindenkinek le kell szelni a maga szeletét a filmvilágból.

A mítoszképzés egymást követő eszközei menyire voltak részesi egy tudatos marketing építkezésnek?

Ez érdekes, hogy ezt a választást mítoszképzésnek nevezed. Én nem így látom: én a támogatás eszközeként éltem meg a közönség részéről. A logót is a közönség egyik tagja tervezte még a korai szakaszban. Annak, hogy „szerkesztőségi tagnak” tekintem a nézőket, ugyanez a motivációja.

Lehet-e egy blognak, ami 5-10 perces „áradásból” áll, valamilyen rituáléja, vagy pedig mindig az adott műfajtól, a véletlentől, a karakterektől függ a szerkezete?

Természetesen vannak az alapfelállások: három perc elmélet, és 5-6 perc film, és hírek a végén. Kell, hogy legyen valamilyen struktúra, még ha az változik is. Nekem is megvan a napi rutinom: felkelek hajnalban, kávé, kis gondolkodás, kis jegyzetelés stb. és megy a műsor estig. Persze vannak különböző rituálék, megszokott trendek. Én nagyon is figyelek ezekre.

De azért három év alatt változtak a formák?

Természetesen változnak. Egyrészt csiszolódnak, másrészt az életem maga is befolyásolja a műsor tartalmát, s így előfordul, hogy nagyon másnaposan ülök le a Másnaposak 3-ról beszélni.

Vonzódásod a mainstream-hez, a fősodor műfajaihoz mennyire befolyásolja a stílusodat, a szerepjátékodat?

Nem gondolnám, hogy mindez szerepjáték. Én a mainstrem-hez a saját személyiségem miatt vonzódom, s így a műsornak is szerves része igazából az „én felpörgött szerény személyem”.

Tehát abszolút őszintének kell lenned!

Igen, ez nem működik őszinteség nélkül. Én elég rossz színész hírében állok, csak magamat tudom adni, újra és újra.

Rögtönzöl vagy a megírod? A 12 év rabszolgaság értelmezését például nagyon is filozofikus, mély ráhangolódással kezded, mintha egy papi szertartás odaadó részese volnál.

Amikor nagyon pontos akarok lenni, leírom, hogy mi az, amire feltétlen ki kell térnem, de van, amikor egyszerűen csak adom magam. Az elméleti részhez mindig sok jegyzetet írok, humoros elemet szinte semmit, mert az akkor jó, ha jön magától.

Van egy szerdai archív műsorod is, amit gyakorlatilag nézők, hallgatók, „blog-fürkészek” szerkesztenek. Ez másfajta megközelítés a premierfilmes szériádhoz képest?

Igen. Régóta kértek, foglalkozzam régi filmekkel is, én ennek kevésbé örültem, mert nem éreztem annyira a hírértéküket. De kitaláltam, hogy valamivel, ami engem a film kapcsán érdekel, inspirál összekapcsolom a filmek bemutatását.

Milyen a kapcsolatod a közönségeddel? Szerkesztőknek nevezed őket.

Azért nevezem őket így, mert nagyban befolyásolják a műsort.

Ez személyes találkozás is vagy csak virtuális érintkezés?

Az előbbi ritkább, kitüntetett alkalom, például egy ankét, meghívás gimnáziumi osztályokba, bulihelyekre, nagymozis vetítések előtti bevezetőkre. Jellemzőbbek a kommentek, a levélválaszok, de minden szezon elején a nézőim maguk szokták újraindítani a műsort.

150 blogbeírás felé közeledsz. A 100-nál csináltál egy szubjektív toplistát, saját olvasatú kommentekkel. 150-nél is tervezed ezt?

200-nál tervezem. Nemsokára elérünk a 150.000 feliratkozáshoz (Jelenleg 200.000 felett van–Sz.B.) s 150 videóm lesz most. Rengeteg fordulóhoz, fontos ponthoz érkeztem, mindent ütemezni kell.

A műsorodban bekapcsolsz-e másokat is a későbbiekben?

Egyedüli maradok. Úgy gondolom, szükségtelen szakembereket magam mellé hívni, amíg én bírom egyedül a szuflát. Ez az én gyermekem, ilyen értelemben elengedni nagyon nehéz. Más műsorban viszont dolgozom más emberekkel, hisz van egy másik csatornám.

Melyik blogkritikádat említenéd a legszívesebben és miért?

Több is van. Vissza-vissza tekintek néha, mert nagyon hamar elfelejtem, hogy miket is csináltam. Kiürül az elme és ismét össze kell rakni egy teljesen új műsort. A Wall Street farkasa kritikámmal nagyon elégedett voltam, mert annak olyan koncepciója volt, hogy lelkesedésemben nem is tudtam rendesen aludni. Vadi új ötlet volt, elindított egy sor eseményt, a műsoraim arculatát is átformálta.

A szabadszájúság, szókimondás mennyire tartós vonzerő a nézőcsábításban? Vagy a mindenkori kamaszlét tabusértő vágyát használod ki?

Én nagyrészt angolul beszélek, de az argó is, a zsargon is bejön, a szövegkörnyezet irányít. Általában angol kötőszavakat használok, mert az mozog a fejemben.

Kommunikációs-újságírói diplomád van. Szakdolgozatod tárgya Tarantino munkássága volt. A szakod vagy a filmek rajongó szeretete irányított az operatőrség felé?

Mindig is filmet szerettem volna gyártani-készíteni. Az elmélet felől érkeztem a gyakorlatba, tehát a bölcsészkarról a Színház és Filmművészeti Egyetemre, s innen mentem tovább, most már tudatosan, az operatőr mester szakra.

Játékfilm készítésén gondolkodtál-e már?

Nem igazán, én operatőrként dolgozom, de inkább sajtós vagyok. A fikciós álom nem az én világom. A dokumentumfilm, azon belül az útifilm műfaja érdekel leginkább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12170