KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Francia szépség

Pápai Zsolt

La Belle Personne – francia, 2008. Rendezte: Christophe Honoré. Szereplők: Louis Garrel, Léa Seydoux, Grégoire Leprince-Ringuet. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 93 perc.

Christophe Honoré direktor lassan tíz éve gyúrja az ipart, stabil tagja a kortárs rendezők és forgatókönyvírók középmezőnyének, néhány szolid sikerrel a háta mögött (Szerelmesdalok; Anyámat!). 2008-as munkája a francia irodalom egyik gigaklasszikusának, Madame de Lafayette Clèves hercegnőjének laza és kortárs közegbe helyezett adaptációja.

A történet a beteljesületlen szerelem átokcsapásáról szól. A főszereplő a fiatal középiskolai olasztanár, Nemours, a tantestület bikája, aki nem válogatós és nem részrehajló: kollégái és diákjai közül egyaránt verbuvál alkalmi szeretőket magának. Lezserül lépdel egyik kapcsolatból a másikba, botladozni csak akkor kezd, amikor találkozik Junie-vel, a diáksereglet porcelánbőrű dívájával. Junie megsebzi Nemours magabiztosságát, és paradox mód még az is súlyosbítja a férfi krízisét, hogy érzelmei viszonzásra találnak. A tanulság: lehet, hogy a nagy szerelmek az égben köttetnek meg, de a földön szakíttatnak szét.

Christophe Honoré nem kizárólag erre a központi cselekményszálra koncentrál, ágas-bogas érzelmi válságok sorát mutatja meg a toldalékfigurák viszonylatait elemezve. A film erejét a két főszereplő játéka adja, no meg az epizódokat színező franciás kedély: a zenegépből felhangzó dalok érzelmi viharokról és az elmúlásról sustorognak; az utcákon az ősz búsong monotonon; és valami különös oknál fogva valamennyi jelenet fülletegen érzéki, játszódjon bár szobabelsőben, tanteremben vagy exteriőrben. Ilyesmi lenne a Házibuli, 16-os karikával, ha René Clair rendezné.

Mindazonáltal gyengíti az opuszt a folytonos elkalandozás a történet fősodrától, továbbá hiteltelen egy-két szituáció is (például az, amelyikben a diák a magánéletéről faggatja tanárát a tanórán). A legzavaróbbak azonban a mélyebb jelentés nélküli és csupán a sztori mozgásban tartását célzó véletlen fordulatok. Több olyan jelenet akad ugyanis, amelyekben két szereplőt kihallgat vagy kifigyel egy spontán módon arra kódorgó harmadik. Ezek a megoldások, a mellékszálakhoz hasonlóan, csorbítják a cselekmény egységét, pedig egy kis dramaturgi pluszmunkával a problémák megoldhatóak lettek volna.

Extrák: Christophe Honoré Hotel Kuntz című rövidfilmje; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10705