Láttuk még

A kölcsönkért gyufa

Gáti Péter

Közismert az a régi történet, hogy valaki lemegy a trafikba egy doboz gyufáért, és két hét múlva messzeföldről ad hírt magáról. Vígjátéki alaphelyzet kétségtelenül. Némileg hasonló szituációval indul a most látható – Maiju Lassila magyarul is olvasható, hasonló című regénye alapján készült – szovjet-finn koprodukciós film is. Egy vidéki tanyán az asszony gyufáért a szomszédba küldi álmatag és lustálkodó urát. Ez a komissió végeláthatatlan kalandok apropója lesz. Hősünk falubeli komájával együtt – kissé bepálinkázva – a közeli városban köt ki. Tévedések és félreértések sorozata követi egymást: otthon előbb azt hiszik róluk, hogy kivándoroltak, majd, hogy vízbe fúltak. Közben az „özvegyen” maradt feleség, aki nem Pénelopé természetű, új gazda után néz. Végül, a vígjáték szabályai szerint minden megoldódik, és gyufa is kerül a tűzgyújtáshoz.

A történet gyorsvonati sebességgel halad a már jóelőre kijelölt vágányokon. Minden epizód, csetlés-botlás kalamajkát okoz, s talán még végignevetni sincs időnk egy-egy részletet. Sajnos, e gegek és a poénok is igen ismertek: mintha a Stan és Pan mozik, vagy az amerikai burleszkfilmek ikertestvérét látnánk. Visszaköszönnek az ötletek, gyakran az ebben a műfajban szokásos és kötelező habostorta-csaták színvonalán.

A népmesei ihletésű történet néhol felbukkanó fanyar humora egy jó film elszalasztott lehetőségét jelzi. A vidékies bumfordiságukban remekül ábrázolható alakokra, a helyzetkomikum forrásául kínálkozó szituációkra bizton támaszkodhatott volna a rendező. Talán a túlságosan is „nemzetközi” poénok, fordulatok teszik, hogy bárhol eladható, de mégis jellegtelen, rutinízű film ez a szovjet–finn „tévedések vígjátéka”.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7314

Cikk értékelése:

szavazat: 996 átlag: 5.62