KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/június
BLOG
• Harmat Eszter: Határ(s)értések 6. Dialëktus Fesztivál
ROBIN HOOD
• Nevelős Zoltán: A hűvös íjász
LIBERTINUS LEGENDÁK
• Kovács Ilona: Szabadság, szerelem Libertinus legendák
• Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében Veszedelmes viszonyok
• Ardai Zoltán: Erósz után szabadon Don Juan-filmek
ROBIN HOOD
• Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák Robin Hood, a mozihős
KUROSAWA 100
• Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig Kardforgatók Kurosawa árnyékában
SPORTMOZI
• Baski Sándor: Két félidő a moziban Futball és film
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… A román új hullám
TITANIC
• Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai Titanic – versenyfilmek
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány Titanic – A tigris éve
• Klág Dávid: A vékony szürke vonal Titanic – A sötét oldal
FESZTIVÁL
• Báron György: Vándorünnep Bari
KÉPMESTEREK
• Kriston László: Fekete-fehér színesben Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
KRITIKA
• Kolozsi László: Rossz lelkek Pejó Róbert: Látogatás
MOZI
• Nevelős Zoltán: Zöld zóna
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem és egyéb bűnök
• Kolozsi László: Zongoramánia
• Vörös Adél: Street Dance 3D
• Parádi Orsolya: Ilyen a formám
• Forgács Nóra Kinga: Padláson
• Szabó Noémi: Az utolsó dal
• Baski Sándor: Anyátlanok
• Sepsi László: Vasember 2
• Varró Attila: Rémálom az Elm utcában
• Kovács Marcell: Ha/Ver
• Vajda Judit: Perzsia hercege
DVD
• Varró Attila: Hajsza
• Géczi Zoltán: Félelem nélkül
• Alföldi Nóra: Az erdei fantom
• Pápai Zsolt: Dillinger
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság Új román filmek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lövés a fejbe, öt a testbe

Turcsányi Sándor

Nagy kazlakban áll az előzmény. Nyilván nincs is olyan Láttuk még, ami nem inkább Láttuk már lenne... Így kedvencem, a műtörténeti áttekintés következik. Pláne mert se szeri, se száma az olyan opuszoknak, amelyekben a mi jó amerikai emberünk gyötrődik a mi rossz amerikai emberünkkel, míg a háttérben a piramisok között lepedőbe öltözött fura figurák futkosnak avagy kicsi, tranzisztoros, sárga törpék tépik egymás haját a nyeregvasút alatt, miközben az eukaliptuszleveleket csendesen rágcsálja az egzotikum. Ám ezen az ún. kihelyezett irányon belül is gyakorinak számít az angolországi kiszállás. Világos, ott még tudnak beszélni az emberek.

Láttam még John Wayne tán utolsóelőtti filmjét. Lő, mint a bolondóra, lehet, hogy nem ez volt a címe, de erről szólt. Átjött egy rosszfiúért odaátról, és az angolok (akkor épp Sir Richard Attenborough vezetésével) tutyimutyi képpel asszisztáltak a hazaszállításhoz. Most Harvey Keitel jön át, de meglepő módon nem csak ennyi a különbség. Más az elővezetés. Akkor szép, ibuszos londoni képek voltak: Tower és Buckingham Palace, és a veterán egy piros emeletes busz tetejéről ugrott a bumfordi taxira. Tárgyalt opuszunkban a hős a Crying Game, a Mezítelenül és más dúsan díjazott hasonló egyebek helyszíneire, díszletei közé érkezik. Ami közeli, az is lehet egzotikus. Ezek az angolok kocsmában isszák a sört, ordítoznak az esküvőjükön meg a meccsen, ha a United játszik. A rendező jól megtanulta a leckét: Manchester England, England – énekelték a Hairben. És ha énekelték, akkor bizonyára igaz is.

Vajon sikerül-e... Sikerül. A jó Harveynak ne sikerülne? Bár köztünk szólva neki se könnyű. Alighanem csalja otthon az asszony. S ezért, meg a valósághű előadásmód kedvéért tízpercenként telefonál Amerikába. Olyan ügyesen használja ezt az elmés kis szerkezetet, mintha nem is Mr. Bell, hanem Mr. Bill találta volna fel (ezt is).

A magyar cím – Egy lövés a fejbe, öt a testbe – egyébként megtévesztő. A fejbe semmi nem megy. Az tök üres, és az is marad. Örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1154