KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/június
BLOG
• Harmat Eszter: Határ(s)értések 6. Dialëktus Fesztivál
ROBIN HOOD
• Nevelős Zoltán: A hűvös íjász
LIBERTINUS LEGENDÁK
• Kovács Ilona: Szabadság, szerelem Libertinus legendák
• Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében Veszedelmes viszonyok
• Ardai Zoltán: Erósz után szabadon Don Juan-filmek
ROBIN HOOD
• Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák Robin Hood, a mozihős
KUROSAWA 100
• Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig Kardforgatók Kurosawa árnyékában
SPORTMOZI
• Baski Sándor: Két félidő a moziban Futball és film
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… A román új hullám
TITANIC
• Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai Titanic – versenyfilmek
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány Titanic – A tigris éve
• Klág Dávid: A vékony szürke vonal Titanic – A sötét oldal
FESZTIVÁL
• Báron György: Vándorünnep Bari
KÉPMESTEREK
• Kriston László: Fekete-fehér színesben Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
KRITIKA
• Kolozsi László: Rossz lelkek Pejó Róbert: Látogatás
MOZI
• Nevelős Zoltán: Zöld zóna
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem és egyéb bűnök
• Kolozsi László: Zongoramánia
• Vörös Adél: Street Dance 3D
• Parádi Orsolya: Ilyen a formám
• Forgács Nóra Kinga: Padláson
• Szabó Noémi: Az utolsó dal
• Baski Sándor: Anyátlanok
• Sepsi László: Vasember 2
• Varró Attila: Rémálom az Elm utcában
• Kovács Marcell: Ha/Ver
• Vajda Judit: Perzsia hercege
DVD
• Varró Attila: Hajsza
• Géczi Zoltán: Félelem nélkül
• Alföldi Nóra: Az erdei fantom
• Pápai Zsolt: Dillinger
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság Új román filmek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Camille kétszer

Kovács Kata

Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.

A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie Lvovsky a Camille-jal Francis Ford Coppola Előre a múltba című filmjét játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el hasonlóakat.

A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel (99 Luftballon, Walking on Sunshine, Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11418