TelevízóRepklipMindenki másB. Vörös Gizella
A Music TV klipjeit milliók nézik rendszeresen. A sztár nemzeti zászlóból csinált gatyáját egy egész nemzedék világszerte kezdi viselni. A régi időkben (Forman is a Ragtime-ban, Billy Joel is futó klipjében így emlékezik) a fekete zenész mellényt, kamáslit, nyakkendőtűt viselt, mozgása visszafogott volt, mosolya széles. Aztán jött a nagy asszimilációs hullám.
Boogie-man
Ma a fekete zenész félmeztelen, dzsungelt idéző karperecekkel díszíti magát, mozgása féktelen, tekintete fenyegető. Kiderült, hogy egy fekete bármi lehet, még fekete is. A fekete rájött, hogy szép. (Már a hajvédő kommunában [Hair] is nyálasnak nevezi fehér társát a boogie-man).
A félmeztelen fekete férfi megfelel az alkati divatnak: keze-lába hosszú, törzse karcsú, elegáns ujjait ezüstgyűrűk sorozata emeli ki. Elég, ha kigombolja a felső gombot a nadrágján, máris őrülten szexi. Ha még egy kis munkát is hajlandó a testébe fektetni, fölrakja az előírt izmokat, és megtanul táncolni, ő a popzene aktuális fekete félistene (Haddaway, Captain Hollywood).
Black lady
A fekete különösen szép, ha nő. A szép fekete nő (Hustont kivéve) legfeljebb a kórusban énekel, de inkább táncol, méginkább pózol (The Closet), leginkább csak átring a képen (Carolina). Nem titkolja a testét, miért is tenné, abból él, hogy nézik. Vágyait világosan kifejezi, de a ráirányuló vágyat pórázon tartja. Nem fog tüzet, csak gyújtogat, szegény férfi szédeleghet körötte (Dirty Diana).
A fekete nőnek csak a bőre meg a lelke fekete, olyan, mint egy tusba mártott Barbie-baba, nincsenek afroid vonásai. A sötét bőrű európai arc körül oroszlánsörény örvénylik vadul, ám ha rafinált elegancia a cél, a szép fekete nő tüsire vágatja a haját.
Más a helyzet, ha a fekete nő méreten aluli (Janet Jackson), méreten felüli, kancsal (Gabrielle) vagy egyszerűen csúnya. Neki tudnia is kell valamit: ha nincs hangja, akkor legalább táncolni, ha van, akkora dzsesszes stílust, aminek legszebb effektjét adta neki az isten. És persze tudnia kell álcázni a hátrányokat csábos tekintettel, ha az nincs, flitteres szemfedővel.
Rapper
A break-korszak utáni első pillanatban a rapper még akrobatikus tánccal kísérte a hadarást (Hammer), ehhez jó reflex kellett és kondíció. Ma már minden rap-bandában van egy-két százhúsz kilós fiú, így a stílus a mozgás minimuma és a szövegelés maximuma felé fejlődött. A csípőről és a lábról a hangsúly a kéz jelbeszédszerű mozgására került át, a rapper a kamera képébe mutogat csúfondárosan vagy fenyegetőlelt. Nem foglalkoztatja a teste, dús idomait a lazapulcsi meg a dzseki meleg nyárban is jól takarja. A sísapkát (kevésbé fegyelmezett a baseball-sapkát) a fűtött stúdióban sem veszi le. A rapper komoly ember, hivatása van. Ideológiai szinten utasítja el a fehér civilizációt, a gazdagságot, az agressziót, a narkót és a devianciát (2 pac, LL Cool J., McEicht). Egy fekete fiú azt fejtegeti a kamerának, hogy a rap zöld és szocialista, bizonyos bandák Jézusra hivatkoznak (Run DMC). Ami kimarad a nagy szeretetből: a fehér ember. A fekete rapper csak a magafajtának prédikál, háta mögött Harlem omladozó falai, túlcsorduló kukái, égő benzineskannái, sétáló lányai, csavargó srácai, részeg családapái. Az elkötelezettség befelé – szerencsétlen esetben – a kívülállók iránti türelmetlenséggel párosul. A fekete rapet agresszivitása néha a fekete terror közelébe sodorja (Leader of the New School, Lords of the Underground).
Tamás bátya szellemét messze űzi a lázadó fekete rap, kedélyesebb zenéhez kedélyes háttérnek viszont megfelel a patriarchális fekete falu: sárban tapicskáló vagy miséhez kimosdatott gyerekek, kövér kofák, fogatlan öregasszonyok meg a fekete pap tévedhetetlen ritmusban ringatják magukat a kis fatemplom előtt. (The River of Dreams, Carolina, a Twist and Shout legújabb feldolgozása – 94 első hetében ez a listavezető.)
A szőke bestia
Agresszív tud lenni a fehér is. Axl Rose a popszínpadon – és állítólag otthon is – a szőke bestiát alakítja. Átlátszó bőrű, pucér lábszárai military bakancsba torkollanak, rőtszőke sörényét barbáros homlokkendő szorítja le, pisze arcát ordítás torzítja kőkeménnyé. Az északi típus karikatúrájaként-pedig gyulladt savószemű, keseszakállú, skorbutosan szabálytalan fogsorral rap-akrobatikát előadó óriáspulcsis-fölessapkás alakok sora ostromolja a slágerlistát (Stakka Bo, Stereo Mc’s, Spin Doctors). Búsképű eszességükkel éppen ellenkezik a kockafejű, malacképű, szintén szőke naturbursch bájos naivitása, amint a szerelemről dalol (Gary, UB 40). A hagyományos női szőke bestia – az egy Madonnát kivéve – mintha kiment volna a divatból a popszínpadon. Ha a fehér nő fel akar tűnni, rút boszorkának maszkírozza magát (Shakespeare Sisters), kopaszra vágatja a haját, apácaklepetusban, viktoriánus hálóingben, bakancsban vagy mezítláb mutatkozik (Sinead O’Connor). Innen már csak egy lépés a ló túlsó fele.
Azt se tudom...
A négy nem szőke hermafrodita-tetoválást visel, közülük három lánynak mondja magát, de csak egyről feltételezhető, hogy tényleg az, amelyik negyvenötös bakancsot és cilindert hord, ádámcsutkáját gyönggyel takarja le, viszont tud falzettben énekelni. (Újabban Prince, a kis termetű szexuális atléta is gyakorolgatja a fejhangot.)
A klasszikus transzvesztita más nőideál szerint van csomagolva: tollak, flitterek, nagy frizurák, műszempilla, magassarkú cipő. Jelenléte kihívó az extrém bulikon, elsőül Mercury posztumusz szülinapi orgiáján.
Az egyszerű homoszexuális nem ilyen felszabadult. Fedetlen felsőteste satnya, karjai lógnak, csak néha pillant ki szomorúan csapzott haja mögül. Passzív és kiszolgáltatott, áldozatnak érzi magát, a ráfreccsenő festék vérként folyik végig a testén. Csak a feneke mutat aktivitást a feszes nadrágban (U2; Radiohead).
Végül vannak, akik azért nem tudják, fiúk-e vagy lányok, mert mindenre képesek. Ők a zseniális játékosok, a titkos értelmű szépek, akiknek vonzereje nem válogat (David Bowie, Michael Jackson, Madonna).
Stilizáció
A képvilágban a témák, szimbólumok, helyszínek, effektusok ragályként terjednek el Ezért viszik az első kópiát vaskazettában, gorilláktól kísérve. Mégis ellopják a nagy ötletet, ha máskor nem, be mutató után. A kínai motívummal Bowie slágert csinált de a téma akkor még betokosodott. Janet Jackson távol keleti klipjét már Madonna koppintja le. (A különbség Janet Jackson az amerikai nő öntudatos agresszivitásával állítja félre a gésát, Madonna maga lép a helyére.) A keleti nő finom tartózkodása izgal mas titkokat sejtet, de a Távol-Keletről más: a high-tech is az eszünkbe jut – kapcsold össze a kettőt, kész a siker egy sorozat klipre elegendő receptje. A vetélkedő egy harmadik számban (UB 40) fekete táncosnők és indiaiak közt folytatódik, a kéz és a fej füstölők illataként lengedezik a Black or white óta számos klip hátterében.
A nemzeti karaktert egy jól megjegyezhető közhely szimbolizálja, de van, hogy ennyi se kell, elég, ha a ruhán látszik, hogy a csapat más vidékről való (Kelly Family). A nemzeti motívum trivializálásának szélső esete, ha a sztár nemzeti zászlóból csinált gatyáját egy egész nemzedék világszerte kezdi viselni (Axl Rose).
A klipvilágban, ha nagyon ilyen vagy nagyon olyan vagy – nincs köztetek semmi különbség. Az MTV műsorfolyama a nagy számok törvénye szerint ad egyenlő esélyt mindenkinek, csak más legyen, vagyis ugyanolyan.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1179 átlag: 5.46 |
 |
|
