KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robinson Crusoe

Barotányi Zoltán

 

Az embernek vannak kedvenc gyermekkori olvasmányai (lásd Defoe Robinsonját), és persze vannak masszív, felnőttkorban megcsontosodott előítéletei. Ez utóbbiak olyasféle aranybecsű mondásokban lelhetők fel, mint például az eléggé el nem ítélhető „fejétől bűzlik a hagyma”, vagy például a szörnyűséges „kutyából nem lesz Szalon sör”. Nos ez utóbbi igazságát kiválóan illusztrálja filmünk, mely azon túl, hogy tovább szaporítja a sikertelen regényadaptációk hosszú sorát, ráadásul ismét bizonyságot szolgáltat szerencsétlen Pierce Brosnan szerény színészi képességeiről. Hősünk ugyanis mindjárt elbotlik, ha túl kell lépnie a sármos magán-, kommunális-, stb. nyomozó szoborszerű figuráján, melynek legszebb manifesztációja az immár két 007-es filmben bemutatott, szumma 4 órás pozőrködés. Most azonban az anakronizmusokért rajongó alkotók jóvoltából be kell járnia a politikailag mind korrektebb fehér civilizátor mentális vándorútját is: „A” fázisban a gringó gyarmatosítók kultúrrasszista gőgjében fürdik (Stanley meets Livingstone featuring King Leopold, The Master Of Genocide), melyet „B” fázisban a multikulturalizmus elfogadása s a kolonialista európai gondolkodásban való csalódás vált fel, ezt követően („C” fázis) jön a mély fájdalom, majd menekülés a korukat jelentősen megelőző illúziók elől egy másik, a Szilvia-füzetekből ismerős világba (kb.: „pillantásuk forró sugara éles pengeként ütközött össze és rögvest szilánkokká törte a szoba fülledt csendjét”). Hát szegény Pierce ezt már nem bírja: egyedül még az akciójelenetekben volna otthon, de hát a korabeli haditechnika fejletlensége itt is meggátolja képességei kibontakoztatását: felszerelés híján elmarad a kannibál hordák módszeres legéppuskázása, illetve a barbár vidék lángszóróval purgálása is. A vég még ennél is szörnyűbb: a hű szolgából társsá és baráttá nemesült Péntekkel végeznek a fehér rabszolgavadászok, Robinson-Brosnan pedig hazáig tűnődhet azon, hogy érdemes volt-e kiadós (és a „hívők” számára nyilván illúzióromboló) sörhast növeszteni egy balsikerű tézisdráma kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3644