KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Happy Happy

Roboz Gábor

Sykt lykkelig – norvég, 2010. Rendezte: Anne Sewitsky. Írta: Mette M. Bolstad, Ragnhild Tronvoll. Kép: Anna Myking. Szereplők: Agnes Kittelsen (Kaja), Henrik Rafaelsen (Sigve), Joachim Rafaelsen (Eirik), Maibritt Saerens (Elisabeth). Gyártó: Maipo Film- og TV Produksjon. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 85 perc.

Egy alkotóval vagy akár régióval szemben kiépített elvárásrendszer káros hatást is gyakorolhat, és a skandináv mozihoz asszociált párkapcsolati, illetve családi dráma filmes alakzata a biztonsági játék csábító lehetõsége mellett meg is nehezítheti a pályakezdõ rendezõk dolgát. A játékteret tovább szûkíti, ha egy alkotó a szóban forgó filmtípus azon változatával rokonszenvezik, amely a szereplõk és a helyszínek számát egyaránt látványosan korlátozza, és két pár tagjait mozgatja néhány élettérben (Jelenetek két házasságból, Ésszerû megoldás). A norvég Anne Sewitsky nagyjátékfilmes bemutatkozásánál komoly kihívás elé állította magát, amikor úgy döntött, hogy ingerszegény életet élõ középkorú házasokról forgat, akikhez egy nap látszólag irigylésre méltó pár érkezik szomszédnak, hogy a civilizációtól távol esõ területen hamar felboruljon a rend, és összegabalyodjanak a viszonyok.

Az érzelmi huzavonák miértjeit és hogyanjait egyaránt lelkesen ábrázoló északi filmesek az elmúlt egy-két évtized során végigzongorázták a konfliktustípusok és hangvételfajták kapcsán felmerülõ lehetõségek zömét. Élettel megtöltött karakterekkel, jól megfogott érzelmi, illetve morális krízishelyzetekkel vagy akár bátor stilizációval persze változatlanul felpiszkálható a nézõi figyelem (mint arra a fent említett svéd-dán produkciók jó példák lehetnek), Sewitsky azonban kevéssel is beérte. Noha van érzéke az érzelmi viszonyok felvázolásához, képes humorral finoman oldani a drámát, továbbá egy szellemes lezárásra is futja az erejébõl, tartózkodik a merész húzásoktól, ráadásul beiktat egy lényegében nélkülözhetõ mellékszálat (a kisfiúk kapcsolatáról) meg néhány rövidke kórusbetétet, amelyek feleslegesen erõsítik a címbõl már úgyis nyilvánvaló iróniát. A Happy Happy rendezõje tehát a tekintetet vonzó belépõ helyett az óvatos debüt mellett döntött, vagyis igazán csak akkor járt sikerrel, ha elvegyülni akart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10782