KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Allen Ginsberg halálára

Halápi Csaba

 

Költő, az Üvöltés és a Kaddis szerzője, énekes, muzsikus, dokumentumfotós, baloldali radikális és meleg aktivista, „nemzetbiztonsági veszély” (az FBI szerint), világutazó, orosz zsidó szülők buddhistává lett gyermeke, a hippikultúra keresztapja (tőle származik a „flower power” jelszó), a Naropa Intézet lelke, Jack Kerouac, William S. Burroughs, Neal Cassady és Eörsi István barátja és népszerűsítője, Bob Dylan, a Clash, a Sonic Youth és Földes László zenésztársa (ekként a magyar filmművészet „motívuma” is a Kopasz kutyában...), a szabad szerelem és a mindennapi meditáció apostola: Allen Ginsberg április 5-én, szombaton reggel New York-i otthonából visszaindult Halál Apához.

Az előző héten tudta meg, hogy a betegség, amivel hosszú ideje együtt élt, operálhatatlan rákká fejlődött, orvosai még legalább négy hónapot adtak neki, ő azonban, úgy tűnik, tudta, hogy jóval kevesebb ideje maradt. Szerdán otthagyta a kórházat, s két nap alatt megírt egy tucat verset, sorban látogatták meg a barátai: buddhista szerzetesek, Patti Smith, Gregory Corso,Roy Liechtenstein és persze hűséges társa, Peter Orlovsky. Utoljára és leghosszabban Burroughs-zal beszélt: azt hittem, félni fogok a haláltól, de csak kimerült vagyok, mondta.

Ginsberg bölcs volt és bohóc, fáradhatatlan önreklámozó (egyik utolsó kívánsága az volt: ügynöke intézze el, hogy a New York Times Book Review recenzálja válogatott verseit), aki ugyanakkor – hiába ajánlottak neki nagy cégek súlyos összegeket – mindvégig kitartott az első kötetét kinyomtató kicsi kiadó mellett. Szerette a feltűnést és a fiatal fiúkat, ragaszkodott ahhoz, hogy a verseket fennhangon kell olvasni, s ha lehet, meztelenül. Néhány évvel ezelőtt feltették neki a kérdést: mi dobja fel mostanában? „Lássuk csak... A szex, a versírás, az éneklés, a lemezcsinálás muzsikusokkal, a tanítás... meg az alvás.” És a halhatatlanság? Elnevette magát. „A halhatatlanság később jön, ahogy mondani szokás. De azért abban biztos vagyok, hogy néhány vers... na, tudod, hogy van, igaziból semmi sem halhatatlan. Még a nap sem. Mint abban a régi dalban.” És énekelni kezdett: „Egyedül vagyok az égben / Ahol nincs mit veszíteni / A nap nem örökkévaló / Ezért van a Blues.”

Allen Ginsberg valamikor a negyvenes években érettségizett szülővárosa, a New Jersey-beli Paterson gimnáziumában, az iskolai évkönyvben ez áll róla: „A ‘Professzor’, az osztály filozófusa és zsenije... Beethoven és Charlie Chaplin megszállottja... Mindene a zene, a politika, a történelem, az irodalom, a film... gyűlöli az unalmas tanárokat és a republikánusokat.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1618