KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Orosz Dénes: Poligamy

Szerelemrulett

Schreiber András

Harmincas férfi családalapítás előtt bepánikol. Orosz Dénes bemutatkozása Woody Allen-effektekkel.

 

Szerelmes vagyok minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe – lehetne a Kistehén tánczenekar refrénjével összefoglalni Orosz Dénes első játékfilmjének lényegét. APoligamy a zsánerfilmek igényével könnyedén és mindenki (értsd: mindkét nem) számára átélhetően igyekszik szólni a függetlenségét önként-kényszeredetten feladó férfiember traumájáról. Orosz Dénes bemutatkozása illeszkedik a hazai műfajifilmes trendbe, amennyiben a magyar terminológiában a zsáner egyet jelent a vígjátékkal. Közelebbről a Poligamy a Csak szex és más semmi párdarabja – és nem pusztán azért, mert mindkettőben Csányi Sándor a férfi főszereplő (bár ez sem mellékes körülmény, figyelembe véve, hogy a két filmben két ellentétes karaktert hoz), hanem mert igényességben és intelligenciában a két film egymásra rímel. Mindkettő a romantikus komédiák hagyományaira alapozva juttatja el főhősét arra az egyszerű felismerésre, hogy párosan szép a lét, és az érzelmi viviszekcióhoz nem átallanak értelmiségi közeget teremteni. Jól felépített helyzetek, csattanós poénok, kerek, végigvitt történet – a Csak szex... egyszerűnek tűnő vállalásával pár éve mennybe menesztetett, az igényes hazai vígjátékok esetében azóta is hivatkozási pont. A forgatókönyvíró-rendező Orosz Dénes látszólag hasonló viszonyítási alap megalkotására törekedett, ami önmagában is tiszteletre méltó vállalkozás. Többről van szó azonban, mint egyszerű komédiáról, amelyben a gyerekvállaláshoz vezető út olyan kénköves asszonyi kinyilatkoztatásokkal van kikövezve, hogy „a dolgozókuckó helyén lesz a babaszoba”, illetve „ha nincs gyerek, nincs szex” – Orosz megpróbálta kiszélesíteni a Csak szex... elfogadható zsánerkereteit és picivel továbblépett a midcult (jelen esetben az egzisztencialista értelmiségi komédia és a romkom elegye) irányába, csipetnyivel több tépelődést adagolva a készen kapott recepthez. Orosz is (leginkább) a Csak szex... esetében is felfedezhető Woody Allen-hatásra épít (elsősorban a felszínesebb fajtából, de bőséges önreflexióval), ám a Poligamy fűszeresebb lett, még ha tanulsága éppoly habkönnyű, mint Goda Krisztina opusáé, s ha az alapötlet magában is hordozza a gyors kifulladás kockázatát.

András (Csányi Sándor) forgatókönyvíró, aki egyetemi tanársegéd barátnőjével, Lillával (Tompos Kátya) több év együttjárás után beköltözik közös otthonukba, s bár szerelmük látszólag kihűlőfélben, hamarosan szembesül az örömhírrel: apa lesz. A pánik kiváltotta stressz különös formában érkezik: András egy nap idegen nőt talál a lakásban, aki váltig állítja: márpedig ő ugyanaz a Lilla, akivel előző nap is ágyba bújt. Miután a férfi környezete is megerősíti, hogy az új nő a régi, András nyugodt szívvel adja át magát a testi örömöknek, csakhogy a nő másnap egy újabbra cserélődik ki, és így tovább, kilenc hónapon át, míg a végül a legális poligámiába belefásult főhős visszatérhet origóba. Eddig a Poligamy szituációs csavarja, s bár kétségkívül ötletesek az ebből kialakított férfi-nő helyzetgyakorlatok (kedvencünk a Péterfy Bori által megszemélyesített pszichológusnőből sztriptíztáncosnővé avanzsált Lilla), a filmet mégsem az új és újabb kalandok, hanem az ötletesen megírt dialógusok tartják életben.

Párbeszédíró-képességét Orosz már korábban, Melletted című rövidfilmjében megcsillogtatta, s tulajdonképpen nagyjátékfilmjének kiindulópontját is ott vázolta fel. A húszperces kisfilmben egy esküvő előtt álló pár (Tompos Kátya és Mészáros Béla) kezd se veled–se nélküled-társasjátékba. Ezt a sajátos szabályokra épülő játszmát gondolta tovább a rendező egészestés debütjében, s bár a cím a népszerű kapitalista társasjátékot juttatja eszünkbe (poligamy-monopoly), a Poligamy lánycseréjének inkább a ruletthez van köze, az egyes nőtípusok random váltják egymást (tudatosságot egyedül a már említett pszichológusnő esetében véltünk felfedezni). A fásultság dacára a szerencsejáték komoly függőséget okoz, ennek a szerelemrulettnek, ha a film lezárása erről mélyen hallgat is, sem lehet vége, s bár egy ponton úgy tűnik Orosz is hajlik a nyitott befejezés felé, mégis inkább a megnyugtató hepiendet választotta. A további önmarcangolást már nekünk kell beleképzelni a folytatásba. Nem véletlenül idézi fel Orosz a tantermi jeleneteknél Az ember tragédiáját. A poligám férfi csak egyet tehet, küzd és bízva bízik.


POLIGAMY – magyar, 2009. Rendezte és írta: Orosz Dénes. Kép: Fillenz Ádám. Vágó: Kovács Zoltán. Hang:Major Csaba. Producer: Herendi Gábor. Szereplők:Csányi Sándor (András), Tompos Kátya (Lilla),Mészáros Béla (Kornél), Parti Nóra (Adél), Pokorny Lia (Janka), Venczel Vera (Az anya), Péterfy Bori (A pszichológus). Gyártó és forgalmazó: Skyfilm. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9998