KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Éter

Quinta essentia

Pörös Géza

Krzysztof Zanussi filmjei a bennünk lévő jóról és rosszról, az isteni és a sátáni princípium véget nem érő küzdelméről szólnak.

 

Az egykor fizikusnak, majd filozófusnak is tanult rendező régebbi munkáiban gyakran választott hőséül a tudás és a hit dilemmáival küszködő tudósokat (Közjáték, Illumináció, Imperatívusz). S most megint itt van előttünk egy középkorú, ránézésre rokonszenvesnek tűnő lengyel orvos, aki megszállottan kutatja az éter felhasználásának lehetőségeit. Idealista elődeivel szemben tőről metszett materialistaként ő annak a közkeletű és agresszív téveszmének – lásd szcientizmus – a foglya, mely szerint a tudomány előtt nem lehetnek korlátok, a kísérletezés szabadságát az erkölcs sem korlátozhatja.

1912-ben vagyunk, az orosz megszállás alatt lévő Podóliában, ahol doktorunk egy derűs nyári napon megpróbálja elcsábítani az előkelő családból való Małgosiát, ám miután a kisasszony nem hagyja magát, erőszakhoz folyamodik, éterrel elkábítja, majd megijedve attól, hogy a lány nem mutat életjeleket, kétségbeesetten menekülni próbál. Elfogják, halálra ítélik, de a legutolsó pillanatban a cár váratlanul megkegyelmez neki és élethosszig tartó szibériai kényszermunkára ítélik. A főcím alatt az evilági rész metafórájaként Hans Memling 1437-ben festett Utolsó ítéletének pokolvízióját látjuk, majd a triptichon második részében, a nyilvános történetben a doktort máris az Osztrák-Magyar Monarchia egyik galíciai erődjében találjuk, ahol a léha és cinikus parancsnok a katonaorvosi feladatok mellett a tiszti bordély felügyeletével bízza meg. Az orvos azonban nem éri be ennyivel, engedélyt kér az éterrel kapcsolatos kísérletezésekre, mivel a gáz páratlan eszköz lehet a fájdalom megszüntetésére, az emléknyomok törlésére éppúgy, mint szabad akaratuk megtörésére. A doktor a hely speciális igényeiről sem feledkezett meg, a szer segítségével az ember állati ösztönei felszabadulnak a gátlások alól s a páciens valóságos vadállattá válik.

Zanussi régi tudósai őszinték és becsületesek voltak, az Éter orvosa viszont úgy hazudik, mint a vízfolyás, nem átallja eddigi kalandos sorsát a hippokratészi eskühöz való ragaszkodásával magyarázni. Bűntudata nincs, ha kell, csecsemőt öl, kémkedik, álpappal üzletel. „Semmi se szent!” – mondja egyszer az álpapnak. De ne mulasszuk el feltenni a kérdést: miért kapott doktorunk kegyelmet, és hogy tudott megmenekülni? Ezekre ad választ a film harmadik, metafizikai része, a titkos történet, amelyből megtudjuk, hogy még a cári siralomházban meglátogatta őt egy zsakettet és cilindert viselő titokzatos úr, Ziemski bíró, aki fausti alkut ajánl neki: megtarthatja az életét, ha cserébe odaadja a lelkét. Csakhogy az ateista orvosnak az élet önmagában nem érték – ugyan mi jó lenne a szibériai kényszermunkában? – ő hatalmat, legalább egy ember feletti hatalmat kér a fensőbbség urától. A vásárral mindketten jól járnak, az orvos egy ideig kutathat, a titokzatos úr pedig újabb sikert könyvelhet el magának. Az orvos kérdésére ugyanis – kicsoda is maga voltaképpen? – akként válaszol, hogy „valaki, akinek a létezésében maga nem hisz. A maga nézetét, miszerint én nem létezem, ma milliók osztják. Ez az én sikerem.”

A filmben csupán egyetlen lény van, akitől a titokzatos idegen határozottan óvja az orvost, ez pedig a história elejéről ismert Małgorzata, aki az elmegyógyintézet ápoltja, egyszersmind a főhős elfojtott lelkiismerete. Az orvos attól fél, hogy a bűnös múltra fény derül, ezért erőszakos hipnózissal kitörli a lány tudatából ama bizonyos nyári nap emlékeit. Małgorzata a megbocsátó és önzetlen szeretetet hirdeti, találkozásukkor az orvos homlokára keresztet rajzol. (A rendező korábbi filmjeiben is a gyengék vagy betegek hordozták a szentséget.) Nem véletlen, hogy a titkos történet záró részében, a színlelt kivégzés procedúrája alatt végig Małgorzatát halljuk, aki a Miatyánkot imádkozza suttogva, de elnémíthatatlanul. Értsük ezt úgy, hogy az igazi hit, a tiszta lélek az egyetlen erő a romlással szemben? Ezt a feltételezést erősíti a filmben rendszeresen felhangzó megváltás-zene, Wagner Parsifaljának néhány részlete. A kivégzési színjátékról elfelé menet a zavarban lévő orvos meg is kérdi urától, hogy „és most mi lesz?” – „Jobb, ha nem kérdezed” – hangzik a kissé tétova válasz. Ekkor az orvos megáll, hátra marad, felénk fordul, belenéz a kamerába és elmosolyodik. Vajon azért néz velünk cinkosan össze, mert így akarja jelezni, hogy voltaképpen ő az igazi konspirátor, ő jár túl jótevője eszén és nem fordítva? Krzysztof Zanussi a gondolkodás szenvedélyét ezúttal is az elemzés fegyelmének rendeli alá, könnyelmű reményekkel nem bíztat.

 

ÉTER (Eter) – lengyel-olasz-ukrán-magyar, 2018. Írta és rendezte: Krzysztof Zanussi. Kép: Piotr Niemyjski. Szereplők: Jacek Poniedziałek (Orvos), László Zsolt (Ziemski bíró), Andrzej Chyra (Parancsnok), Ostap Vakuliuk (Tarasz), Maria Riaboshapka ( Małgorzata ), Gyártó: Tor / BielleRe /Revolver / Laokoon / Interfilm / Uljana Kim. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 112 p


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14120