KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/február
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Filmben az igazság Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Kolozsi László: A metaforagyártó Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Reményi József Tamás: Hiszen béke van Hajónapló ’89 – ’09
HANEKE
• Földényi F. László: A lélek kulisszái Michael Haneke: A fehér szalag
• Pálos Máté: Sokkterápia Haneke trilógiája
OLASZ POLISZ
• Pintér Judit: Távol Rómától Ermanno Olmi: Valóság és utópia
• Bikácsy Gergely: Isteni kajmánok Olasz elnökfilmek
SHERLOCK HOLMES
• Takács Ferenc: A detektív és a dandy Sherlock Holmes a moziban
• N. N.: Sherlock Holmes filmen
• Baski Sándor: Sherlock, a spíler Guy Ritchie: Sherlock Holmes
MESEDIMENZIÓK
• Géczi Zoltán: Kreatív káosz, áldott zűrzavar Mai amerikai animáció
• Szabó Noémi: Újratöltve Klasszikus gyerekmesék
• Klág Dávid: A bábok élete Anilogue
• Hámori György: Lengyel hardkor Beszélgetés Tomek Baginskival
• Sepsi László: Nextgen Avatar
• Varró Attila: Végtelen történetek Égenjárók
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Langyosabb napok Verzió: Húsz év demokrácia
NETMOZI
• Baski Sándor: Csalfa remények A filmelőzetesek története 2
KÖNYV
• Kelecsényi László: Senki sem tökéletes 303 magyar filmszínész
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: A lúzer utolsó éjszakája Köntörfalak
• Barotányi Zoltán: Tizenhat tonna Kapitalizmus – Egy szerelmi történet
MOZI
• Klág Dávid: Egek ura
• Vajda Judit: Mások vagyunk
• Kolozsi László: Dot.com
• Sepsi László: Pandorum
• Schreiber András: Báthory – A legenda másik arca
• Alföldi Nóra: Vén csontok
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá Bliss!
• Kovács Marcell: Az áruló szív
• Varró Attila: Szállítmány
• Pápai Zsolt: Kádár
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaru
DVD
• Nagy V. Gergő: Spagetti-western kollekció 2.
• Pápai Zsolt: Zsebtolvaj
• Alföldi Nóra: 9-es terv a világűrből
• Varró Attila: Az utolsó cowboy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Pörös Géza: Illuminációk

Zanussi-mértan

Koltai Ágnes

 

A lengyel film bölcselője, a Wajdát követő nemzedék vezéregyénisége egyre megközelíthetetlenebb magasságba tör – akárcsak a természettel dacoló hegymászó-hősei. Zanussi maga az „északfok, titok, idegenség”, műveit megfejteni, értelmezni, netán átélni mindig is gyötrelmes lelki- és szellemi feladat volt. Mint afféle kitartó hegymászó, vitt föl, egyre följebb minket, magasabb és veszélyesebb erkölcsi, létfilozófiai ormokra, hogy odaszegezzen bennünket egy reménytelen meredélyhez. Kínos kérdéseket tett fel a Közjátékban és a Ritka látogatóban; végig nem gondolt félelmeinkkel szembesített az Illuminációban, a Mérlegben, az Imperatívuszban, a Konstansban és a Szerződében, s ő rendezte meg az össznépi szocialista maszkabált, a Védőszíneket.

Annyi csendes korrózió és félhangos változás vajon átértékeli-e ezt a különös, szeretve – vagy elutasítva – tisztelt életművet? Ha expressis verbis nem mondja is ki, de ez a kérdés húzódik meg Pörös Géza Zanussi-portréjának mélyén. Érinti, majd maga is felveti, hogy a végén az olvasóra bízza a választ. Mert nehéz, vagy tán nem is lehet kimondani, hogy a művészetben a múlandó és az örök gyakorta a múló szeszély kegyétől függ, s hogy nyugodtabb pillanatokra vár a végső összegzés.

Nincsenek írott és íratlan szabályai egy rendezői pályaképnek, el lehet kezdeni a művész „kölyökkutyakoránál” és be lehet fejezni legutolsó filmjénél. Ezt tette az Illuminációk szerzője is, bízva az olvasó türelmében és elszántságában. Abban, hogy hajlandó ismét végigjárni a kérdésfeltevés, (a hallgatás) és a félig kimondott válasz gyötrelemútját; hogy hajlandó újraélni, visszapergetni Zanussi monumentális, szándékosan csikorgó filmjeit; s hogy egyáltalán hajlandó bárki is az erkölcsöt világméretű normának tekinteni.

Az Illuminációk nemcsak Krzysztof Zanussi műveinek meglehetősen részletes breviáriuma, hanem egy korszak tükre is: bizonyos értelemben a lengyel film lenyomata is, azé a filmes kultúráé, mely megengedhette magának a „moralízálás luxusát”.

Ahogy Zanussi pályáján is bekövetkezett a törés, a filozofálás megalomániává, a filmek erkölcsi dramaturgiája imperatívusszá vált, s ahogy egy kiüresedő szerep új életre lelt külföldi filmjeiben, úgy vált tanácstalanabbá a portréíró. Az életmű első felét példás műgonddal elemzi, majdnem képről-képre, párbeszédről-párbeszédre, hogy túllépve a részleteken, valamiféle szintézisét adja Zanussi kiteljesedő művészetének. De A gonosz hatalma című filmtől kezdve felduzzadnak a leírások.

A szintézis – befejezetlen életműről lévén szó, szükségszerűen töredékes lehet csak – az utókorra maradt. Pörös Géza a pálya ívét, az arányokat és a mértéket jelölte ki. Nem kívánta erőszakosan lezárni Zanussi oeuvre-jét, s a végső számvetésnél a köznapi politikai „áthallásokat” sem erőlteti. Mindenki azt a Zanussit őrzi meg magának az Illuminációkból, akit közelebb érez magához: a filozófust, a moralistát vagy a politizáló filmest.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4206