KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legenda vagyok

Klág Dávid

I am Legend – amerikai, 2007. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Richard Matheson regényéből Akiva Goldsman, Mark Protosevich. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Will Smith (Robert Neville), Salli Richardson (Zoe), Alice Braga (Anna), Charlie Tahan (Ethan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 101 perc.

 

Richard Matheson apokaliptikus regényének adaptációi nagyon tanulságos pályát tudhatnak maguk mögött: 1964-ben még a Corman-filmek félkomoly veteránja, Vincent Price alakította az egyszerű gyári munkásból a vászonra már tudósként átvitt főhőst (Last Man On Earth), 1971-ben az akkoriban erőteljesen messiás-kisugárzású Charlton Heston maradt Az Omega ember, és most, a nyolcvanas és kilencvenes éveken átívelő preprodukciós pokol után egy hasonlóképpen megbízható idegenirtó és patrióta, Will Smith rója gépfegyverével és hű kutyájával városának utcáit.

Még tanulságosabb, ahogy az évtizedek folyamán Matheson minimalista cselekményét, súlyos dilemmáit és igazán lehangoló történetét addig szivattyúzta ki a stúdiórendszer, amíg csak a legcsekélyebb, de mégis a legvastagabb ecsettel megfestett motívumok maradtak meg belőle: a magányos hős, a kihalt város, az elszabadult vírus, és hozadékként tálalt éjjeli szörnyek. Ami sajnálatos, mert pont ezek azok az elemek, amiket az utóbbi évek filmjei végletekig elcsépeltek, az ezúttal New Yorkra ráhúzott nyugalmas világvége alapozó képei (amelyet már a 28 nappal később is reciklált) vagy a kitörés előtti pánik tömegjelenetei nem éppen az eredetiség, hanem az ilyesféle filmkészítés lehetséges logisztikai problémáival vágnak homlokon, és az alapmű vámpírhordáját felváltó, félelmetesen rossz számítógépes animációval megformázott gumizombik is inkább szörnyfilmes kényszermegoldások, mint igazi veszélyforrások.

De minden kétkedés ellenére a Legenda vagyok pont akkor nyerő, amikor sutba vágja a saját magára kényszerített műfaji konvenciókat, és őszintén Neville figurájára koncentrál. Magányos, elkeseredett, de extravagáns napi rutinja annyira megkapó, hogy karrierje során először ki tudjuk jelenteni: ebben a filmben több Will Smith-t is el tudnánk viselni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9284