KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban

Varró Attila

 

Húsz évvel ezelőtt a koppenhágai palotaőrség egyik tagja filmfelvevő gépével bejárta az Egyesült Államokat: országutakon stoppolt és hetente vért adott, hogy nyersanyagot vehessen a kamerába. Jacob Holdt hazatérése után ötórás dokumentumfilmben foglalta össze öt esztendő tapasztalatait, amely az Amerikai képek címet kapta. Két évvel ezelőtt egy fiatal koppenhágai rendező is átszelte az óceánt egy Amerikai Kép kedvéért, a megvalósításhoz azonban nem kellett saját vérét áldoznia: a mohó stúdió-vámpírok első és egyetlen játékfilmjére éheztek. Ole Bornedal – hasonlóan holland sorstársához, a hollywoodi humuszban azóta nyomtalanul felbomlott George Sluizerhez – a Régi Ötlet amerikanizált újrahasznosításával debütálhatott az Újvilágban.

A Nightwatch a Nattevagten pragmatikus fordítása egy gyökeresen eltérő kultúra nyelvére, amelynek ismeretlen arcoktól idegenkedő, fél-analfabéta nagyközönsége jobban irtózik a külföldi filmektől, mint a hullagyalázástól. Ebben a nekrofil önremake-ben is csupán egyetlen szerep jutott európai színésznek: első amerikai filmjében Ewan McGregor játssza az ifjú joghallgatót, aki új munkája során nemcsak fehér köpenyes profikkal, de egy mindenre elszánt amatőr Hasfelmetszővel is kénytelen közelről megismerkedni – személye finom utalás az amerikai vérfürdőbe csöppent dán rendezőre. A drasztikus környezet-változás a történetet sem kímélte: a felnőtté válás kényszerű fóbiáit és fíliáit boncolgató, keserű pszicho-horror elvesztette szellemes szüzséelemeit és az eredeti gondolatokat; a kilencvenes évek már-már hullamerev műfaji kánonjához precízen hozzáigazított Psycho-horror lett belőle. („Hatos szabály: Az igazi gyilkos a Psycho egyik szereplőjének nevét viseli.”) Andersen és Nietzsche átengedte helyét Hitchcocknak és Jack Nicholsonnak; a vallási és szexuális tabukat komolyabban megsértő jelenetek pedig egyszerűen kimaradtak. Nélkülük a Nightwatch olyan, akár holttestei – egy a nyitott koporsós temetésre sebtében összefércelt és kikozmetikázott tetemek közül; létfontosságú szervei távoli polcokon áznak a formaldehidben, odabenn mindössze a belek és egy vérfoltos bordaterpesz árválkodik. Földet rá.

Az autopszia végeredménye: a szignó kétségtelenül a dán művészé, az alkotás mégis utánzat, bár ügyes iparos-munka – korai Bornedal helyett inkább egy közepes Soderbergh... Az eredetit Éjféli játszma címen keressék a rosszabb videotékákban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4001