KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Magyar filmtörténet – angol optikával

Félközelben

Takács Ferenc

John Cunningham a milleneumtól az ezredfordulóig tekinti át a magyar film történetét.

A könyv szerzője hosszú éveken át működött vendégtanárként magyar egyetemeken: angolszakos hallgatóknak adott elő a filmről és a filmkultúráról. Közben a magyar film történetét tanulmányozta, melynek eredménye ez a mostani átfogó magyar filmtörténet, amely az alcímben jelzett két időpont, a millenneum-kori első kávéházi filmvetítések és a minapi multiplex-fordulat között történteket beszéli el és értelmezi.

A szerző pozícióját a „félközelben” szóval jellemezhetnénk leginkább: egyszerre van kívül és belül, ami egyrészt azt jelenti, hogy mivel távolabbról néz, meglát olyasmit, amit mi, „közeliek” nem veszünk észre, azaz üdítően újszerű, sőt alkalomadtán szokatlan tanulságokra jut, másrészt viszont megélt helyismerete képessé teszi arra, hogy a magyar filmet a maga eredeti kontextusában is lássa, azaz érzékeltetni tudja, miként működik a film a magyar kultúrában (és politikában), mikor milyen a „közszerepe”, s miként változik ez a szerep az időben. A könyv „bevételi” oldala igen jól fest. Cunningham sikerrel mutatja be a magyar film történetét a folytonosságok és kapcsolódási pontok láncolataként. Azaz összefüggő történetet kapunk, amelynek megvan a maga belső dinamikája – mesterek és tanítványok, rendező- és operatőr-nemzedékek egymásra épülő munkája –, mint ahogy a külső feltételrendszert, a nagypolitikától a gyártásfinanszírozásig ívelő tényezőket is mozgásukban és hatásukban láttatja a könyv. A relatív távolság adta elfogulatlanság egyben határozott ítéletet, szigorú, ám pontos megállapításokat eredményez. Az 1945 előtti magyar filmről például: Cunningham szerint ebben a filmtermésben semmi sem található, amely a korszak német, francia vagy akár angol filmjének a teljesítményeihez mérhető lenne. Másodlagos, észlelhető filmesztétikai értéket nem produkáló ipar volt ez, amelynek termékei közül jószerivel egyetlen film, az Emberek a havason emelhető ki igazi értékként (s talán Fejős Pál két filmje a harmincas évek elejéről, a Tavaszi zápor és az Ítél a Balaton).

Ami mármost az összfolyamatot illeti, Cunningham úgy látja, hogy a magyar film igazi, tehát filmesztétikailag is értékelhető története – a Valahol Európában és a Körhinta nyitánya után – valójában a hatvanas években kezdődik el, a magyar „új hullámmal”. Szerzőként is itt van leginkább elemében: filmelemzései és a korszak belső mozgásának rajza egyaránt árnyaltak, a folyamat belső és külső meghatározói igen meggyőző arányban kapják meg az őket megillető figyelmet. Ezt a folyamatot Cunningham a mai napig töretlennek látja: hullámvölgyek voltak, kitérők, iránytévesztések, fiaskók mindvégig akadtak akár a legjelesebb rendezők munkájában is, lehet, hogy a film „közszerepe” közben teljesen megváltozott, sőt megszűnt, de a hatvanas években megszerzett művészi pozícióiból a magyar film semmit nem adott fel, ellenkezőleg, ennek a negyven évnél is hosszabb időszaknak a során újabb és újabb hódításokra volt képes. Hogy ez így történhetett, arra Cunningham – paradox, s sokak számára talán meghökkentő módon – a kádárizmus „filmpolitikájában” talál magyarázatot. Viszonylag bőkezű állami finanszírozás és viszonylag rugalmas állami felügyelet, az „adok-veszek” rendszere, az informális alkudozás idővel szokásjogon működő mechanizmusa, mely valamilyen formában a rendszerváltást is túlélte, legalábbis a kilencvenes évek végéig – mindez Cunnigham szerint „rendkívül termékeny környezetül szolgált a magyar filmnek”, melyet ebben az időszakban „az egyenletesen magas minőség és az egészen kivételes filmalkotás gyakori csúcsai jellemezték”.

Vannak persze hátrányai is Cunningham „félközeli” pozíciójának. Kihagy olyasmit például, amit magyar filmtörténész nem hagyna ki: a Tízezer napról nem esik szó, Gazdag Gyuláról fél mondatnál is kevesebb áll a szövegben. Láthatólag nem tud azokról a pillanatokról, amikor egy-egy film közéleti eseménnyé vált, a nyomukban támadt vita pártokra osztotta a közvéleményt és valamiféle demokrácia-pótlékként szolgált – ilyen volt például a máig emlékezetes felbolydulás a Fényes szelek bemutatója után. Becsúszott néhány tárgyi tévedés is: Cunningham úgy tudja, hogy Az aranyember a török uralom idején játszódik, s hogy a Jadviga párnája cselekményének Szlovákia a helyszíne. Akad filmcím, amelyet félrefordít, például A világ csak hangulatból The World is Only Listening („A világ csak hallgat”) lesz, Az örök zsidót, pedig The Jewish Devilnek, azaz „a zsidó ördög”-nek fordítja.

Ez persze már átvezet egy általános problémához. Az angol szövegben előforduló rengeteg magyar név és filmcím közül nagyon sok hibás helyesírással jelenik meg, az ékezetek stb. többnyire rossz helyen vannak, a bibliográfia magyar tételei közül nagyon sok címnek komikusan torz a helyesírása. Bizony, nagyon nagy szüksége lett volna ennek a könyvnek egy magyarul jól tudó (lehetőleg anyanyelvi) lektorra, aki a magyar filmtörténetben is jártas, így bosszantó és nevetséges hibák egész sorától szabadulhatott volna meg ennek a jól sikerült filmtörténetnek a szövege.

 

John Cunningham: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex (London and New York: Wallflower Press, 2004)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1947