KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kísértés

Roboz Gábor

Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.

Hiába tart Drake Doremus már az ötödik nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma műfaját környékezte meg.

A Sundance-en debütált idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot visszavonhatatlanul felborul.

Doremus nem intéz túl nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk a család sérülékenységéről és felbomlásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11628