KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lövés a fejbe, öt a testbe

Turcsányi Sándor

Nagy kazlakban áll az előzmény. Nyilván nincs is olyan Láttuk még, ami nem inkább Láttuk már lenne... Így kedvencem, a műtörténeti áttekintés következik. Pláne mert se szeri, se száma az olyan opuszoknak, amelyekben a mi jó amerikai emberünk gyötrődik a mi rossz amerikai emberünkkel, míg a háttérben a piramisok között lepedőbe öltözött fura figurák futkosnak avagy kicsi, tranzisztoros, sárga törpék tépik egymás haját a nyeregvasút alatt, miközben az eukaliptuszleveleket csendesen rágcsálja az egzotikum. Ám ezen az ún. kihelyezett irányon belül is gyakorinak számít az angolországi kiszállás. Világos, ott még tudnak beszélni az emberek.

Láttam még John Wayne tán utolsóelőtti filmjét. Lő, mint a bolondóra, lehet, hogy nem ez volt a címe, de erről szólt. Átjött egy rosszfiúért odaátról, és az angolok (akkor épp Sir Richard Attenborough vezetésével) tutyimutyi képpel asszisztáltak a hazaszállításhoz. Most Harvey Keitel jön át, de meglepő módon nem csak ennyi a különbség. Más az elővezetés. Akkor szép, ibuszos londoni képek voltak: Tower és Buckingham Palace, és a veterán egy piros emeletes busz tetejéről ugrott a bumfordi taxira. Tárgyalt opuszunkban a hős a Crying Game, a Mezítelenül és más dúsan díjazott hasonló egyebek helyszíneire, díszletei közé érkezik. Ami közeli, az is lehet egzotikus. Ezek az angolok kocsmában isszák a sört, ordítoznak az esküvőjükön meg a meccsen, ha a United játszik. A rendező jól megtanulta a leckét: Manchester England, England – énekelték a Hairben. És ha énekelték, akkor bizonyára igaz is.

Vajon sikerül-e... Sikerül. A jó Harveynak ne sikerülne? Bár köztünk szólva neki se könnyű. Alighanem csalja otthon az asszony. S ezért, meg a valósághű előadásmód kedvéért tízpercenként telefonál Amerikába. Olyan ügyesen használja ezt az elmés kis szerkezetet, mintha nem is Mr. Bell, hanem Mr. Bill találta volna fel (ezt is).

A magyar cím – Egy lövés a fejbe, öt a testbe – egyébként megtévesztő. A fejbe semmi nem megy. Az tök üres, és az is marad. Örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1154