KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/január
AMERIKA HÁBORÚI
• Kolozsi László: Megszállottak Amerika háborúi
• Barotányi Zoltán: Véres emlékek Az iraki konfliktus dokumentumfilmen
• Barkóczi Janka: A másik élete Izraeli-arab háborúk
BRET EASTON ELLIS
• Hungler Tímea: Nárcisz és Psycho Ellis Csodaországban
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: A szorongás jegyében Henri-George Clouzot és a film noir
• Ádám Péter: A pokol bugyraiban
• Sepsi László: Véresen tálalva Új francia horrorfilmek
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Mérföldnyi festett sötétség Rembrandt és Greenaway
KEN LOACH
• Gyenge Zsolt: Ha egyet láttál, mindet láttad? Ken Loach
• Takács Ferenc: Egy szelíd szabadságharcos Szabad világ, Barátom Eric
TELEVÍZÓ
• Orosdy Dániel: Kistelepesek Szomszédok
NETMOZI
• Baski Sándor: Hamarosan a mozikban A filmelőzetesek története 2.
• Hirsch Tibor: Szecskázz! You Tube-mozi
KÖNYV
• Parragh Ádám: Ömlesztett vércsoportosítás Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Kötél általi bizonyítás Sopsits Árpád: A hetedik kör
• Csáki Judit: Nincs kegyelem A Nibelung-lakópark
• Tüske Zsuzsanna: Drámába zárva Halálkeringő
• Nevelős Zoltán: A tükör túloldalán Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
MOZI
• Varró Attila: A doboz
• Baski Sándor: Woodstock a kertemben
• Kovács Marcell: Hold
• Schreiber András: California Dreamin’
• Tüske Zsuzsanna: Továbbállók
• Roboz Gábor: 51-es bolygó
• Forgács Nóra Kinga: Legmelegebb nap
• Vajda Judit: Karácsonyi történet
• Parádi Orsolya: Sárkányvadászok
• Sepsi László: Pokoli édenkert
• Szabó Noémi: Derült égből szerelem
DVD
• Alföldi Nóra: Elit halálosztók
• Pápai Zsolt: Andrzej Wajda háborús trilógiája
• Kovács Marcell: Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!
• Nagy V. Gergő: Alkonytájt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Shawn Levy: Paul Newman

Valaki ott fenn

Pápai Zsolt

Ez a vaskos kötet nem pályakép-elemzés, hanem életregény.

Mit tehet az a biográfus, aki kimerítő életrajzot kíván írni élő színészidoljáról, de amaz nem hajlandó közreműködni? A szerző – ha lelkiismeretes – a történész módszerét fogja alkalmazni, beszerez minden forrást, amit csak tud. Elolvassa az összes fellelhető cikket, tanulmányt, kritikát, nyilatkozatot, továbbá megpróbálja fétise korábbi interjúiból, illetve az őt ismerő személyek megszólaltatásával rekonstruálni az életpályát.

Shawn Levy filmkritikus (nem tévesztendő össze a kortárs hollywoodi színész-rendezővel) alapos és kitartó ember, akit nem tántorított el vállalkozásától az, hogy fétis-színésze – ha mégoly udvariasan is, de – elutasította őt. Mi több, ez csak megerősítette elhatározásában, mivel az elutasításban nem a pökhendiség vagy a gőg megnyilvánulását látta, inkább a pihenés és a békés öregkor iránti igény megfogalmazódását érezte benne. És még valamit. Aki végigolvassa Levy könyvét, annak kétsége sem lesz afelől, hogy ez esetben a közre nem működés originálisan newmani gesztus. Newman ugyanis sohasem tartotta magát különösebben érdekes személyiségnek, és nem szerette fényezni magát. A szerepeiről pedig, ugyebár, miért beszéljen? Beszéljenek azok maguk – helyette.

Ez a vaskos kötet azonban nem pályakép-elemzés, hanem életregény. Ha hinni lehet a hírverésnek, az első olyan, amely Newman, a színész és rendező mellett bemutatja a harcos politikai mozgalmárt, a dollármilliókat eljótékonykodó altruistát, az ötvenévesen nemzetközi sikereket elért autóversenyzőt, a kivételesen ügyes élelmiszeripari vállalkozót. Ez így pazarul hangzik, de problematikus a módszer. Felmerül a kérdés, hogy vajon miként képes a biográfus Newman megkérdezése nélkül rendet vágni a fals információk, pletykák, rosszindulatú vagy egyszerűen csak szenzációt vizslató hírek között? Amíg Levy a filmekről ír, nincs különösebb gond, amikor viszont a jólértesültek fölényességével a magánélet eseményeit fürkészi, nos, ezekben az esetekben már vitatható könyve hitelessége. Kedélyborzolóak azok a szakaszok, amikor a szerző Newman legszemélyesebb érzéseit is ismerni, tudni véli (lásd például a színész viszonyát Scotthoz, legnagyobb gyermekéhez, aki fiatalon, tragikus körülmények között hunyt el: 286-287. oldal), irritáló továbbá néhány bulvárjellegű, gyakran némi moralizálástól sem mentes rész. Utóbbiakban Levy kis színeseket ereget, és szenzációt vadászik, nem is eredménytelenül: a Newman állítólagos iszákosságát részletező számos passzus (szerette a sört, mily szörnyűség!) vagy a félévszázados házassága alatti egyetlen félrelépését ecsetelő fejezet (244–249. oldal) kicsapta a biztosítékot a rajongók körében.

A könyv kronológikus rendben követi végig hőse életének főbb állomásait. A történet a XIX. század utolsó harmadában kezdődik, amikor Magyarországról az Egyesült Államokba érkezik a két zsidó bevándorló, Simon Newman és Hannah Cohn, a színész nagyszülei, és megvetik családjuk jövőbeli sikerességének alapjait Clevelandben. Paul Newman magát mindig a sors kegyeltjének tekintette. Valaki ott fenn kedvel engem – így szólt a számára kiugrást jelentő második játékfilmjének a címe, és valóban: a szerencse vigyázta útját. Mindazonáltal korántsem volt zökkenőmentes a pályája: a könyvnek azok a legjobb fejezetei, amelyek a karrierje elején álló, a legendás Módszer hívéül szegődő, magakereső Newmant mutatják be; amelyek arról beszélnek, hogy a kezdetben Brando klónjaként szemlélt színész miként teremti meg művészi egyéniségét, Levy szavaival „a rámenősség, sebezhetőség, szenvedélyesség és jóra törekvés kombinációját” (102-103. oldal).

A könyv hiányossága, hogy Newman filmjeinek – akár csak vázlatos – elemzésére ritkán kerül sor. Különös ez, hiszen Shawn Levy mégis csak filmkritikus. A hiány annak ellenére feltűnő, hogy azért akadak izgalmasabb mondatok itt-ott: érdekes például, amikor a szerző Newman rendezői debütálását, a Rachel, Rachel című filmet a kortárs „indie-törekvések” előképeként értelmezi; vagy amikor a Butch Cassidy és a Sundance kölyök ellenkulturális jellegéről ír.

Egészében a könyv egyenetlen és ellentmondásos. Hiányosságai, gyengeségei az anyagfeldolgozás módszerének problematikussága mellett abból fakadnak, hogy Levy sok mindent feláldozott a népszerűség oltárán. Bestsellert kívánt írni, nem pedig elemző tanulmányt. Sikerült neki, de ez legyen az ő baja.

General Press Kiadó, 2009


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10203