KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/december
DARWIN RÉMÁLMAI
• Beregi Tamás: Majomkönny és spóratánc Darwin rémálmai
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: A svájci óra érdekel Beszélgetés Makk Károllyal
DARWIN RÉMÁLMAI
• Varró Attila: A műfajok eredete Kulturális evolúció
VIKING VÉR
• Kolozsi László: Hideg vér Skandináv bűnfilmek
• Sepsi László: Viking brigantyk Max Manus
• Gorácz Anikó: Izland noir Beszélgetés Baltasar Kormákurral
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A közelképek koszorús költője Balázs Béla
• N. N.: Balázs Béla (1884 - 1949)
• Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig A Balázs Béla Stúdió ötven éve
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Alkonyi őrjárat Velence
DARWIN RÉMÁLMAI
• Győrffy Iván: Lebecsült rokonok Darwin a moziban
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 4. rész
• Szíjártó Imre: Oda is vissza Cseh/szlovák emigránsok
KRITIKA
• Schreiber András: Szerelemrulett Orosz Dénes: Poligamy
• Tüske Zsuzsanna: Csendes terror Szobafogság
• Baski Sándor: Szabad a gazda Az irányítás határai
• Gyenge Zsolt: Madarat tolláról Jacques Audiard: A próféta
KÖNYV
• Novotny Katalin: Alapiskola Mozgóképelemzés
MOZI
• Vajda Judit: A tejesember
• Pápai Zsolt: Az informátor!
• Baski Sándor: Törvénytisztelő polgár
• Schreiber András: O’Horten
• Roboz Gábor: Tiszta napfény
• Varró Attila: Fame
• Teszár Dávid: Astro Boy
• Géczi Zoltán: Paranormal Activity
• Sepsi László: Zombieland
• Csillag Márton: Szuperbojz
DVD
• Pápai Zsolt: A legbátrabb város
• Gelencsér Gábor: Janisch Attila filmjei
• Sepsi László: Pirx kalandjai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szent Lajos király hídja

Békés Pál

 

A Szent Lajos király hídja látványosan (moziról lévén szó, hogyan is másként?) bizonyítja, mi minden nem elegendő egy élvezhető filmhez. Nem elég a nemes nyersanyagként szolgáló Thornton Wilder-kisregény. Nem elég a szereplőgárdában felvonultatott nagyágyúk sora, egyebek közt Robert De Niro, Harvey Keitel, Geraldine Chaplin. És nem elég a korhűnek tetsző dús jelmezek tömkelege, melyekben a színészek a mozgásképtelenség határán evickélnek a vásznon. Amikor a perui alkirályt alakító (szintén Oscar-díjas) F. Murray Abraham gallérjának kalodájában és mellközépig omló parókájának súlya alatt nyögve sietteti az eseményeket, mondván, meg kell fulladni ebben a melegben, mélységesen egyetértünk vele, ám a halk derű nem a rendezői szándéknak megfelelően buzog fel bennünk, hanem amúgy civil módra.

A kiglancolt díszletek között folydogáló események (a helyszínül szolgáló XVIII. századi Perunál tisztább és hulladékmenetesebb övezetet nem látott még a filmvilág) kevés érzelmet korbácsolnak fel a nézőkben, katarzist pedig semmiképpen, még az  Inkvizíció által  könyvével együtt máglyára ítélt, és ott melankolikus arccal lobogó Juniper atya láttán is csak az jut eszünkbe: nyilván neki is melege van, mint korábban a perui alkirálynak.

A regény, melynek megfilmesítésére a korábban inkább színésznőként és színpadi szerzőként ismert  forgatókönyvíró-rendező kísérletet tett, a sors és a véletlen esélyeinek, a Gondviselés  létének vagy hiányának nagy példázata,  mely a Lima határában leszakadt hídról a halálba zuhant öt áldozat történetében meséli el, miért volt törvényszerű, hogy akkor és ott éppen ők voltak a hídon. Az események nyomába eredő, mai szóval oknyomozó riporterként dolgozó Juniper atya hét évet áldoz az események földerítésére, ám a történtekről írott krónikája kivívja az egyházi felsőbbség haragját, és máglyán végzi. Mindez természetesen szolgálhatna egy ragyogó film alapanyagául, ehhez azonban az amerikai klasszikust tisztelő, szöveghű, emelkedett narratív unalom helyett feszes forgatókönyv kell, amit a forgatókönyvíró Mary McGuckian nem készített el, a rendező Mary McGuckian viszont bedőlt a forgatókönyvírónak, és ez lett a vesztük, mindkettőjük veszte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8493