KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/december
DARWIN RÉMÁLMAI
• Beregi Tamás: Majomkönny és spóratánc Darwin rémálmai
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: A svájci óra érdekel Beszélgetés Makk Károllyal
DARWIN RÉMÁLMAI
• Varró Attila: A műfajok eredete Kulturális evolúció
VIKING VÉR
• Kolozsi László: Hideg vér Skandináv bűnfilmek
• Sepsi László: Viking brigantyk Max Manus
• Gorácz Anikó: Izland noir Beszélgetés Baltasar Kormákurral
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A közelképek koszorús költője Balázs Béla
• N. N.: Balázs Béla (1884 - 1949)
• Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig A Balázs Béla Stúdió ötven éve
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Alkonyi őrjárat Velence
DARWIN RÉMÁLMAI
• Győrffy Iván: Lebecsült rokonok Darwin a moziban
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 4. rész
• Szíjártó Imre: Oda is vissza Cseh/szlovák emigránsok
KRITIKA
• Schreiber András: Szerelemrulett Orosz Dénes: Poligamy
• Tüske Zsuzsanna: Csendes terror Szobafogság
• Baski Sándor: Szabad a gazda Az irányítás határai
• Gyenge Zsolt: Madarat tolláról Jacques Audiard: A próféta
KÖNYV
• Novotny Katalin: Alapiskola Mozgóképelemzés
MOZI
• Vajda Judit: A tejesember
• Pápai Zsolt: Az informátor!
• Baski Sándor: Törvénytisztelő polgár
• Schreiber András: O’Horten
• Roboz Gábor: Tiszta napfény
• Varró Attila: Fame
• Teszár Dávid: Astro Boy
• Géczi Zoltán: Paranormal Activity
• Sepsi László: Zombieland
• Csillag Márton: Szuperbojz
DVD
• Pápai Zsolt: A legbátrabb város
• Gelencsér Gábor: Janisch Attila filmjei
• Sepsi László: Pirx kalandjai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életrevalók

Vajda Judit

Intouchables – francia, 2011. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Eric Toledano. Kép: Mathieu Vadepied. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: François Cluzet (Philippe), Omar Sy (Driss), Audrey Fleurot (Megalie), Clotilde Mollett (Marcelle). Gyártó: Quad Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc. 

Az utóbbi időben több, az élet drámai, sőt tragikus dolgait életörömmel és derűvel szemlélő filmet mutattak be itthon. A haldoklást kalanddá emelő A bakancslista után némi kihagyással egy időben került a magyar mozikba a rákkal szembenevető Fifti-fifti és a francia Életrevalók, ami egy nyaktól lefelé megbénult idősödő milliomos és a gettóból érkező, szándékai ellenére az előbbi ápolójává előlépő fekete fiatalember között kialakuló barátságot mutatja be. Az említett művek közös vonása, hogy nem az a fajta abszurd és fekete humor jellemzi őket, mint az Életrevalókhoz hasonlóan szintén mozgássérült(ek)ről szóló, gonosz tréfáival a bizarr vonalat erősítő Aaltrát. Ehelyett sokkal közelebb állnak a fősodorbeli komédiákhoz, azoknak is vérbő, hangosan röhögős fajtájához.

Így a Nakache-Toledano páros filmje sem A belső tenger realista pátoszát vagy a Szkafander és pillangó megrázó líraiságát alkalmazza rokkant figurája ábrázolásakor, hanem a(z elsősorban persze a komplementer-karakterről rávetülő) felszabadult humort. Az Életrevalók legelső, (poén)bombaként robbanó flash forward-jelenetétől kezdve tele van klasszikus helyzet- és jellemkomikummal a megközelíthetetlen nőt kitartóan ostromló, mégis mindig hoppon maradó férfi esetétől kezdve a gondviseltje megváltozott adottságairól minduntalan megfeledkező tökkelütöttig (időnkét az olcsó megoldásoktól sem visszariadva: a lagymatag szülinapból táncos estet varázsoló jelenet például elég elhasznált). Az alkotók arra is ügyeltek, hogy a megbénult karakter csajozási kísérleteinek mélabúja és a fekete figura problémás háttere is csak a jól emészthető mértékig szűrődjön be a cselekménybe. A lényeg ugyanis nem a realizmus, hanem a párhuzamos fejlődéstörténet: az a változás, amelyen – egymás hatására – mindkét főhős átesik. Mindez pedig annál inkább megmelengeti a szívünket, hogy tudjuk: igaz történet ihlette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10973