KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eddie, a sas

Kovács Bálint

Eddie the Eagle – angol-amerikai, 2016. Rendezte: Dexter Fletcher. Írta: Sean Macaulay és Simon Keaton. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Taron Egerton (Eddie), Hugh Jackman (Bronson), Christopher Walken (Warren), Rune Temte (Björn). Gyártó: Marv Films / Saville Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

 

Kitartásról, törhetetlen akaratról és elszántságról egyféleképpen lehet igazán szívhez szólóan beszélni: ha a hős mindennek tűnik, csak hősiesnek nem. Michael „Eddie” Edwards, a világ első (és utolsó) brit síugró-olimpikonjának története tökéletesen alkalmas erre, pont úgy, ahogyan a Jég veled! – épp ugyanezen a téli olimpián induló – jamaikai bobcsapatának sztorija is az volt. A főszereplőben ugyanis nincs semmi olyan szuperhősi tulajdonság, ami ab ovo tiszteletet parancsolna, sőt: a tisztelet azért épül fel fokozatosan, mert a főhős milliónyi gyengesége dacára is leküzd minden akadályt. Ügyefogyottságában nem emelkedik vörös palástos idolként a néző fölé, hanem még nála is lejjebbről indulva mutatja meg, hogy ha soha nem adjuk fel, akárhonnan vezethet út a csúcsig. Márpedig ennél jobb receptet még nem talált fel a filmtörténet a közönség manipulálására – a szó legnemesebb értelmében.

A már-már a fogyatékosságig szerencsétlen, magát a teljes esélytelenségből (Angliában nem is létezik a síugrás mint sport) egészen az olimpia utolsó helyezéséig felküzdő Eddie történetében épp ez a mindent átható emberközeliség az, ami miatt a sablonokat egyébként meg nem haladó film mégis bájos, sőt megható tud lenni. A dramaturgia az utolsó szögig ismert: adott a lecsúszott ex-sportoló, akinek esze ágában sincs edzeni a botcsinálta újoncot, amiből persze mégis sikeres, közös felkészülés lesz, miközben az edző maga is újra összeszedi magát – így a számlán végül a sportoló sikere mellett a másik tétel a partner jellemfejlődése lesz. És a leginkább hollywoodias manírok el is maradnak (feltűnő például, hogy a fiú szüzessége ez egyszer nem leküzdendő akadályként jelenik meg), és a lélektani háttér kifejtése – a lehúzó és a támogató közegek hatásának vizsgálata – is kifejezetten intelligens. Néha egy kis ugrás is elég egy rekord beállításához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12683