KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elizabethtown

Susánszky Iván

 

„Kellene végre valami igazán finom, könnyed romantikus vígjáték, amiben a fő humorforrás nem a főszereplők rendetlenkedő emésztése és szexuális élete. Hogy az emberek ne már mindig csak ezeket az illetlen filmeket nézzék a Ben Stillerrel” – gondolhatta Cameron Crowe egy homályosabb pillanatában, és leforgatta az Elizabethtownt. Aztán a Torontói Filmfesztiválon akkorát bukott vele, hogy még az őt szívből gyűlölő kollégák is őszinte sajnálkozással lapogatták a hátát.

Drew Baylor (Orlando Bloom ezúttal azt próbálja ki, mennyire megy neki a mély érzések hiteles eljátszása a sok elf, meg kalóz után – remélem olyan sok esélyt ezek után már nem kap) sportcipőket tervez. Sajnos a legújabb modellje több mint kilencszáz millió dollárral rövidítette meg a céget. Baylor természetesen repül, a karrierjének vége, és ha rajta múlik, az életének is. Mielőtt azonban pontot tenne a sztori végére (és mi egy erős tíz perc után némiképp elégedetten távozhatnánk a moziból), jön a hívás: apu meghalt, le kéne ugrani a szülővárosba elrendezni a temetést. Az – elsősorban önmagát – gyászoló fiú útközben összeismerkedik a bájos, csicseri, életvidám légikísérővel (Kirsten Dunst), akivel aztán szép lassan összemelegszenek. Formálódó románcuk közben betekintést nyerhetünk – immáron ezredszer – az amerikai kisvárosi lét alapvetően kicsinyes, unalmas és irritáló, de egyesek szerint valamiért roppant bájos világába is.

Az Elizabethtown (amit a rendező a torontói bukta után húsz perccel megrövidített) tényleg finom, könnyed, romantikus (és irdatlanul lassú) vígjáték lett, amiben a szerelmesek sokat beszélgetnek telefonon, a viccek pedig annyira szubtilisek és illendőek, hogy nagyon kell ügyelni, nehogy elszalasszunk egyet is. Crowe szerencsére rendes fickó, egyes poénokat többször is elsüt, megkönnyítve ezzel a dolgunkat. Tényleg nem hittem volna, hogy valaha ilyet leírok, de ha ez Ben Stiller iskola alternatívája, akkor én maradnék a hasmenéses poénoknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8462