KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Simon Birch, a kisember

Vidovszky György

 

A film egy aprócska fiúról szól, akinél már az is csoda volt, hogy életben maradt, hiszen alig volt több születésekor öt centinél. A megjelöltség természetesen küldetéstudattal párosult, Simon Birch-nek személyes kapcsolata van Istennel. Amikor Simon egy véletlen balesetben barátja, Joe gyönyörű édesanyját megöli, igazán szorosra fűződik kettejük viszonya. Egy feladatuk van: megtalálni Joe igazi apját.

A film hamisítatlanul amerikai sziruptömeg. S a legfelháborítóbb benne az, hogy Simon testi fogyatékossága hatásos fogás csak, álszent együttérzésre apellál a betévedt nézőnél. A film összemossa a testi tulajdonságot az Istenhittel, lelki óriássá növeli Simont, aki erkölcsileg mindenki fölé emelkedik kicsiségéből adódóan. Néhány ponton, mintha oldani kívánnák az alkotók az érzelgősséget, ezért bájosan csomagolt kedveskedő humort adagolnak a történetbe. De ez éppen a nagy igazságok és érzések kimondására készíti fel a nézőt. Vagyis ritmikailag kétségtelenül jól tagolt a film, érzelmileg pedig átlátszóan hazug. A legnagyobb kár talán a főszerepet játszó Jan Michael Smith-t éri, hiszen figurájában, egyéniségében ott rejlik az életszerű problémákkal való szembesülés kínja és öröme, de ebből a film semmit sem használ ki. A rendező sokkal inkább azzal foglalkozik, hogy tíz befejezéssel akár tízszer többet facsarjon ki e bosszantóan bárgyú történetéből és a zsebkendőkből. Még az első lezárás után kisebb csalódással távozhattam volna, így csak arra gondolhatok vigaszképpen, hogy talán mindenki ízlése szerint megtalálhatja a maga befejezését. Az utolsót mindenesetre már megbocsájthatatlannak tartom: Simon Birch egykori barátja húsz évvel később – akárcsak a film elején elindul Birch sírjától mély értelmű gondolatokkal és veretes érzelmekkel a fejében, hogy tudtunkra adja: őt megérintette kis barátja imént felvezetett élete. Jó neki!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4444