KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afodrásznő férje

Bikácsy Gergely

 

Vigyázni kell az ítéletekkel, s skatulyákkal. Patrice Leconte neve a két legigényesebb francia filmlexikonban nem is szerepel, rosszízlésű, harsány és ostoba vígjátékok olcsó iparosának tekintették. Pedig már legutóbb, a Monsieur Hire vetítésekor meggyőződhettünk, hogy kiváló stílusérzéke van, „érzi” a ritmust, s a puszta történet mögött más is érdekli.

A fodrásznő sem a lexikonírókat igazolja. Leconte legújabb filmje különös, bizarrul szép munka. Novellányi története sincs, az is szándékoltan kimódolt. Egy férfi olthatatlanul szerelmes a fodrásznőjébe. Már tizenkét éves gyerekként szerelmes volt egy másikba. Apja akkor felpofozta, mert a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta, „egy fodrásznő férje”. S (mint az álmokban) az lett. Ez a Don Quijote-küllemű, holdkórosan nemes vonású férfi boldog. Mások pénzt szereznek vagy híressé válnak, lázadnak vagy robotolnak, ő a fodrászműhelyben ül, s ha csak ránéz fiatal feleségére, már elönti a gyönyör. A filmben néhány megmagyarázatlan, furcsa apróság igazán jó, s persze a rendező is tudja ezt. Már a főcím alatt erotikus arab zene hallik, a filmben aztán hősünk teszi fel többször is lemezjátszójára, vagy indítja el magnóján e muzsikát. Táncol is rá, sőt vendégeivel is meghallgattatja. Miért? Talán egy gyerekkori egyiptomi kirándulás emléke? Sohasem tudjuk meg. Ne is kutassuk. Ennél nagyobb, életreszóló titkok értelmét is hiába kutatnánk, például, hogy miért is A Fodrásznő az egyetlen vérforraló és „érte élni-halni érdemes” nő a számára. Talán, amikor tizenkét éves korunkban remegő izgalommal a karfára könyököltünk, vagy fölénk hajolva beszívtuk illatát, akkor még tudtuk. Truffaut-nak mindenesetre tetszene ez a film, mely amúgyis kicsit rokona az ő néhány munkájának, de furcsább, szabálytalanabb, kevésbé megszerkesztett. Töredéknek hat. Kamasz-epizódnak. Ez a legnagyobb értéke, s persze Jean Rochefort játéka. „A fodrásznő nemsokára jön” – mondja üdvözült mosollyal, már imádottja halála után. Ki tudja miért, boldogan elhisszük mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4097