KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az én házam, az én váram

Vidovszky György

 

Kerrigan és családja boldogan – sőt, talán egy kicsit túl boldogan – él Melbourne peremén fekvő, kis házukban. A családi idillt csöppet sem zavarja a mellettük lévő repülőtér zaja, s az egyformán ismétlődő hétköznapok csendje. A lényeg az, hogy együtt vannak – kivéve az egyik, börtönben ülő fiút –, és az apának minden estére van egy újabb sztorija, amit családja áhítattal hallgat végig. Szeretetreméltóan bumfordi figurák, a szó legtisztább értelmében triviálisak. Mégis életük talán legnyugodtabb évtizedeit megtörni látszik az embertelenül terjeszkedő „multi”, ami éppen a mellettük fekvő repülőteret birtokolja. A „telekszomszéd” ugyanis felvásárolná Kerriganék házát, hogy újabb aszfalt-négyzetkilométereket simítson a helyére. Csak azzal nem számolnak, hogy ennek a családnak mindennél többet ér saját otthonuk. És ezzel megkezdődik a fafejű egér és a magabiztos dinoszaurusz viadala.

A történet és a téma egyszerűsége vetekszik az áldokumentarista magazinműsorok tudósításainak didaktikusságával. Kerrigan álláspontjának erkölcsi kikezdhetetlensége és a nagyvállalat „embertelen” önzése mindkét oldalon mindent alulmúló naivitással párosul. Bosszantó diadalt arat a kompromisszum nélküli elvszerűség ezen a vitán. S talán ez a legizgalmasabb a filmben: finoman adagolt iróniával lényegíti át a rendező az egyértelműnek látszó értékeket. A történet olyan egyszerűen és kiszámíthatóan alakul, hogy van idő a mese mögé látni. Ez a film fricskát ad minden szereplője orrára, éppen ezért a végső győzelem egyáltalán nem katartikus, inkább karikaturikus. A film nem a kisember példa értékű kitartását mutatja be, s nem is a gonosz pénzemberek bukásán mosolyog, hanem azon, hogy bárki és bármi megtámadható és megvédelmezhető szándéktól, felkészültségtől, értékektől függetlenül. A feloldás csak giccsekbe ágyazott családi portré; a repülőtér közepén maradt csöppnyi sziget felülről nézve nem megható szimbólum, hanem – ha tetszik – hétköznapi butaságunk örömteli tájképe: a mi kutyaólunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3006