KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/október
BLOG
• Klacsán Csaba: Röghöz kötve CinePécs 2009
3D REVOLÚCIÓ
• Ádám Péter: Térhatású jövő A mozi harmadik forradalma
• Varró Attila: Kalandra fel Térhatású animáció
• Gorácz Anikó: Térélmény A 3D múltja, jelene és jövője
• Sepsi László: A halál ezer arca David R. Ellis: A végső állomás 3D
MAGYAR SCI-FI
• Németh Attila: Mondjam vagy mutassam? A magyar SF-irodalom és a film
• Csordás Attila: Thelomeris Beszélgetés Hatvani Balázzsal
• Schreiber András: Vételhiba Vranik Roland: Adás
• Schubert Gusztáv: A számok ura Pater Sparrow: 1
SPANYOL TRENDEK
• Géczi Zoltán: Baljós arkangyalok Spanyol horror-reneszánsz
• Lénárt András: Van-e élet Almodóvar után? A mai spanyol film
• Bikácsy Gergely: Könnycsepp a vérhagymán Megtört ölelések
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Szemben az árral? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Forgách András: Szélesvásznú lélek Robert Capa
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 2. rész
MÉDIA
• Hirsch Tibor: MikroHollywood YouTube mozi
KÖNYV
• Baski Sándor: Nyomkereső Mátyás Győző: A látszat birodalma
KRITIKA
• Klág Dávid: Anyaföldön kívüli Neill Blomkamp: District 9
• Bori Erzsébet: Ördögi kísértetek Gárdos Péter: Tréfa
MOZI
• Schreiber András: Fausta éneke
• Varró Attila: Rövidlátók
• Baski Sándor: Free Rainer
• Roboz Gábor: Pippa Lee négy élete
• Kolozsi László: Észak
• Alföldi Nóra: Pánikfalva
• Tüske Zsuzsanna: Családban marad
• Pápai Zsolt: Admirális
• Forgács Nóra Kinga: Apám zenéje
• Vajda Judit: A csúf igazság
• Sepsi László: Az időutazó felesége
• Géczi Zoltán: Halloween 2.
DVD
• Gelencsér Gábor: Bergman-jelenetek
• Varró Attila: Houdini – A halál mágusa
• Kovács Marcell: Az áruló
• Nagy V. Gergő: Foxy Brown

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Északi-sarkkör szerelmesei

Varró Attila

 

A 90-es évek elején ifjú baszk rendezők kicsiny, de lelkes terror-kommandója rohanta le a spanyol filmgyártást, hogy a kasztíliai hegemóniát megtörve Goya-díjak és kasszasikerek tucatjaival térjenek haza Bilbaóba. A heterogén összetételű különítmény eltérő irányból közelítve, de egyazon stratégia szerint hódította meg az ország szívét: egy-egy elkoptatott filmzsánert kisajátítva, majd egyéni – kesernyésen ironikus, néhol abszurdba hajló – látásmódjukhoz igazítva színvonalas, eredeti közönségfilmeket tálaltak az álomgyárakba és almodóvárokba belefásult tömegek elé. Míg Alex de la Iglésias anarchista horror-paródiáival (Accióne Mutante, A Fenevad napja), Juanma Bajo Ulloa pedig szatirikus krimi-kísérleteivel (Halott anya, Airbag) lopta vissza az ETA szellemét a madridi utcákra, addig a brigád – nemzetközi elismerések szempontjából vitathatatlanul – vezéralakjának számító Julio Medem a Spanyolhonban oly népszerű melodrámák eszköztárából állította össze bizarr Molotov-koktéljait.

A Tehenek és a Földön egy angyal különös hangulatú filmkölteményei után a legfrissebb Medem-mese inkább vegytiszta románc, utalásokkal és nyelvi játékokkal tarkított posztmodern szerelmi ballada, amelynek Rómeóját és Júliáját a véletlen-dramaturgia rejtélyes fordulatai hozzák össze és szakítják el egymástól újra meg újra. Ilyen lenne a Love Story, ha egy Kundera-rajongó szívsebész forgatta volna argentin tőkéből, néhány héttel a Három szín-trilógia megtekintése után: a 17 esztendőn átívelő kapcsolatot szigorú euklideszi törvényeknek engedelmeskedve irányítja a Végzet, a Múlt összefonódik a Jövővel, és a Szerelem végtelen ciklusaiból csak egyetlen ponton lehet kilépni – ahol az Északi Sarkkör Fin-Ország mélyén saját farkába harap.

Szóval szimbólumokban és idősíkokban nincs hiány, Medem filmje valamennyi összetevővel rendelkezik, amit csak elvárhat egy artmozi hálózat. Hőseit erőteljes helyi kultszínészek játsszák, szuggesztív felvételeiből árad a saudade, a veterán Iglésias zenéje minden igényt kielégít, de egészében inkább olyan, mint egy karácsonyi meglepetés-puzzle: belefeledkezünk színpompás darabkáiba, izgatottan illesztjük egymáshoz őket, a dobozon az áll „Az emberi szív térképe”, de mire elkészülünk vele, csalódottan kell megállapítanunk, hogy mindössze Lappföld hegy- és vízrajza tárul szemünk elé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2841