KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/szeptember
KÉPHATALOM
• Szilágyi Anna: Csivitelő forradalom Újmédia
• Deák Dániel: Egyenes adás a jövőbe Interaktív televíziózás
• Várkonyi Benedek: Rendszerváltás videóval Beszélgetés Elbert Mártával
• Örkény Antal: Polgári szolgálat Válságjelek-kiállítás
GŐZPUNK
• Beregi Tamás: Etűdök gőzturbinára Steampunk történelem
• Teszár Dávid: Teljes gőzzel hátra Steampunk-anime
• Kovács „Tücsi” Mihály: Az ostrom Budavár, 1849
• Vajda Judit: Felcsavart Potterméter Harry Potter és a Félvér Herceg
ROMCOM
• Darab Zsuzsa: Szerelem a négyzeten Romantikus komédiák
• Varró Attila: Két világ közt Római vakáció
• Szabó Noémi: Cukormáz George Cukor és a romkom
PRESSBURGER
• Takács Ferenc: Egy angol úr Miskolcról Emeric Pressburger és a forgatókönyvírás dicsősége
• Vincze Teréz: Expresszionizmus lábujjhegyen Vörös cipellők
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 1.rész
• Báron György: Forman kísértetei Fordulatok
FESZTIVÁL
• Muhi Klára: Animálunk, ergo vagyunk Kecskemét: Kaff 2009
HATÁRSÁV
• Szíjártó Imre: Nagy mennyország A határon túli magyar film
KRITIKA
• Csillag Márton: Francia illatok Rózsaszín sajt
MOZI
• Roboz Gábor: Egy kis gubanc
• Varró Attila: Hajsza a föld alatt
• Galambos K. Attila: Kiságyúk
• Tüske Zsuzsanna: Férj és feleség
• Vajda Judit: Két szerető
• Forgács Nóra Kinga: Vénasszonyok nyara
• Vajda Judit: Karate kölyök
• Gyenge Zsolt: Gyors meló
• Sepsi László: GI Joe : A kobra árnyéka
• Kovács Marcell: Kísértetjárás Connecticutban
• Schreiber András: Fanboys – Rajongók háborúja
DVD
• Pápai Zsolt: Fennsíkok csavargója
• Pápai Zsolt: Kínai történet I–III (Volt egyszer egy Kína)
• Klág Dávid: Időbűnök
• Tosoki Gyula: Példátlan példaképek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A magyar Casanova

Fáber András

Az első Casanova-filmet Deésy Alfréd rendezte 1918-ban.

A Casanova-memoár legújabb, Laffont-féle kiadásában olvasható filmográfia tanúsága szerint az első Casanova-filmet magyar filmesek készítették. Ez a tény is bizonyítja, hogy Közép-európában számottevő fogékonyság volt a mítosz elevenen tartása, továbbgondolása iránt, az 1918-ban készült film ugyanis az apokrif Casanova-történetek számát gyarapítja. Cselekménye jelen időben játszódik, a történet alapjául szolgáló fikció szerint lányszívek vágyakozása életre kelti a régesrég sírjában pihenő legendás csábítót, aki kriptájából kikelve átváltozik mai (akkori, vagyis 1918-ban élő) gavallérrá, s új hódításokra indul. Az eredetileg 2100 méter hosszúságú fekete-fehér némafilmet a kor egyik jelentős filmvállalata, a Star-film költségén forgatták (Rákosi Tibor és Geiger Richárd szövetkereskedő cégének műterme a Pasaréti út 122. alatt volt – e telephelyen ma is filmgyári stúdió működik.) A forgatókönyvet jó tollú, ismert színmű- és kabaréíró, Békeffy László (1891-1961) írta Pakots József (1877-1933) író és újságíró, az IGE (Az Írók gazdasági Egyesülete) későbbi elnöke társaságában. Pakots akkoriban a filmgyár (és egyben a film) dramaturgja volt.

Sokáig úgy tudtuk, a filmből nem maradt fenn kópia. Nos, kiderült, hogy a Filmtudományi Intézet Filmarchívumában őriznek belőle egy 139 méteres darabot: a film elejét, első felvonását, melynek vetítési ideje mintegy 5 perc. Az expozíció – Casanova „ébredése” és a főbb szereplők bemutatása – alapján feltételezhető, hogy sajátos atmoszférájú, erőteljes képi világú, jelentős művészi értékű, érdekes film lehetett (Az operatőri munka és a színészi játék színvonalára a megmaradt képsorokból is következtetni lehet.) A rendező Deésy Alfréd alakította a film címszerepét, igazán impozáns lehetett benne. Deésy, aki annyi élvonalbeli magyar filmeshez hasonlóan külföldön is rendezett a két világháború között (öt évig dolgozott Bécsben), Casanovájával is öregbítette a magyar film jó hírét a világban: ez az alkotás annak idején nagy és vélhetőleg megérdemelt nemzetközi sikert aratott (a fennmaradt részlethez is két nyelven – magyarul és németül – készültek feliratok, inzertek). Nemcsak jó ízlésű és invenciózus rendező volt, hanm kitűnő drámai jellemszínész is, akit 1960-ig szívesen foglalkoztattak epizodistaként a legjobb magyar filmrendezők (1946-ig több mint harminc filmet rendezett; játszott többek között a Beszterce ostroma, 1948/55; a Mágnás Miska, 1948; az Úri muri, 1949; a Semmelweis, 1952; a Szegény gazdagok, 1959; a Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960; és a Légy jó mindhalálig, 1960 című filmekben, hogy csak az újabbakat említsük). A filmben többnyire ismert színészek és színésznők (Hollay Kamilla, Dán Norbert, Góth Annie, Timár Margit és mások) játszottak, egy rövid szerepben feltűnik Lugosi Béla (kezdő filmszínészként Olt Arisztid művésznéven).

Porondon, deszkán, mozivásznon címmel a Magyar Filmintézet és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által 1992-ben kiadott visszaemlékezéseiben maga Deésy így ír e filmjéről:

„Különösen a Casanovával értünk el világsikert, amit utánunk felbuzdulva – több külföldi filmgyár is – más témával – megcsinált: az osztrákok, németek és az amerikaiak is! Talán a Casanovában volt filmen először taps, egy-egy gyönyörű, festői táj vetítése alkalmával. A gravozai temető, a festői ciprusaival, amit Schindler, a nagy festő Pax néven tett híressé... Majd a mulini vízesés... Az Ombla folyó forrása. Fort St. Lorenzo várfalai. A cannosai liliommező – egy hold terület csupa liliomokkal, háttérben a sötétzöld hegyoldal!... Nagy tapssal jutalmazott a közönség egyes jeleneteket is! Amikor Casanova a liliommezőn – fekete ruhájában – szembe jön a géppel, és vadul tépdesi a liliomokat... Mint aggastyán kijön a kriptából – halottszerű maszkban – és lent, a mélységben a strandolók között két szép lányon akad meg a szeme – átváltozik modern gavallérrá... Itt is kitört a taps! (...)”

A megmaradt szecessziós, kissé álomszerű jelentek nyomán talán joggal gondoljuk, hogy ez a film még így, csonkán, töredékben is több, mint egyszerű kuriózum. Ha valahonnan egy teljesebb (esetleg teljes) kópia előkerülne – már volt ilyesmire példa –, az filmtörténeti szenzáció lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=402