KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A piszkos ügy

Barna Imre

 

Wim Wenders nagy válságfilmjéhez, A dolgok állásához egy valóságos, többször félbeszakadt, konfliktusokkal teli forgatás adta a hátteret. A konfliktusoknak A dolgok állásában nincs feloldásuk, a filmbeli producert, sőt a rendezőt is, lelövik, mint egy kutyát. A valóságban viszont utóbb mégiscsak befejeződött az a bizonyos forgatás, és elkészült a Hammett című detektív-film. Producer: Francis Coppola. Rendezte: Wim Wenders.

Azt a jólértesült honfitársamat, aki, tudván, amit tud, esküszik rá, hogy A dolgok állásában lepuffantott producer maga Coppola, és jegyet vált A piszkos ügyre (mert nagy bennfentesen még azt is kiszimatolta, hogy a bárgyú cím nem egy újabb Piedone-folytatást takar, hanem a Hammettet igyekszik eldugni előle a moziműsorban), könnyen csalódás érheti a Hammett láttán. Mármint akkor, ha csak a tanulság kedvéért ül be a moziba: milyen az, amikor a mesélni immár bevallottan képtelen művész hazudik egy jó nagy mesét. Amikor a zseniális szobrász széklábat farag, jó pénzért.

Mert a Hammett nem székláb, hanem remekmű. Dashiell Hammettnek, A máltai sólyom és más, műfajt újító krimik szerzőjének a története mese a javából, és mégsem árulás. Wenders stilizál – például szinte leltárt készít a hasonló filmek minden klasszikus kellékéből –, és a Hammett mégsem duplafenekű persziflázs, hanem meghatottan elmélyült játék. Játék a konszenzussal.

A film kulcsjelenete: Hammett egy bújócskázó kisfiú cinkosává lesz, nem árulja el őt a hunyónak. Ahogy a gyerekek a bújócskát és Hammett a detektívtörténeteket, ugyanúgy Wenders is komolyan veszi a régi Hollywoodot. A Hammett mese a mesélőről, aki ki-bejár a saját története és az életveszélyes valóság közt nyíló ajtón. Mese arról, hogy van ilyen ajtó. Tehát bizonyíték, hogy nincs, hiszen csak mese. De hát ezt már tudjuk.

Nem tudom, mikor változik, és változhat-e egyáltalán a dolgok állása. A magam részéről legszívesebben biztatnám Wenderst: addig is, amíg ez eldől, bújócskázzon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5879