KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Könyörtelenek

Tosoki Gyula

 

Bátorságra vall egy kortárs rendező részéről, ha olyan, neves alkotók által korábban már többször és alaposan kitárgyalt témához nyúl, mint az egész világot modellező diákkollégiumban tomboló erőszak vizsgálata, azonban – a svéd Könyörtelenek ezt mutatja – művészi értelemben akár kifizetődő is lehet a vállalkozás. A Könyörtelenek eredeti címe (Gonosz) nyilván A Legyek Urára utal, a film azonban inkább a bő három évtizede született nevezetesebb kóterdrámákkal rokon. Részben Volker Schlöndorff Az ifjú Törlessére emlékeztet, hiszen itt is a diákok terrorja áll a középpontban, részben Lindsay Anderson If…-jét idézi, ugyanis az intézményesült erőszakról szól.

Mikael Hafström rendező jó érzékkel csúsztatja egymásra a Törless és az If… alapkoncepcióját, amikor az oktatók részéről hallgatólagosan elfogadott diákterror mechanizmusait vizsgálja. A rendező leleménye továbbá, hogy míg a történetvezetéssel és a formanyelvi megoldásokkal egyaránt adózik napjaink retródivatjának, nem elégszik meg a számára mintaként szolgáló művek újrafelmondásával, hanem markáns karaktereket teremtve, atmoszférikus környezetrajzzal operálva és sajátos, sokszor igen bizarr szituációkat felvázolva beszéli el a sztorit. Amely, mi tagadás, korántsem rendhagyó. Eriket, a nehéz természetű kamaszt katatón agresszivitása miatt kicsapják a gimnáziumból, de kap egy újabb esélyt a külvilágtól elzárt elitiskolában. Itt azonban nem oldódnak meg a problémái, egykori főkutyából alkutyává lecsúszva hosszú önfegyelem-tréning vár rá a fizikai és pszichikai agresszió fojtogató légkörében.

A Könyörtelenek csaknem végig következetesen építkezik, bár a mérlegen ront a cselekménybe kevéssé szervesülő, a masszív társadalomkritikai tónust tompító végkifejlet. Hősével, Erikkel szemben Hafström direktor mintha szemernyit hajlana a kompromisszumos megoldásokra: kérdés, hogy a jog és a törvény diadalát zengő, igaz, a hurráoptimizmustól azért távol álló befejezést valóban a rendező jogállamiságba vetett szilárd hite, avagy valami más, például a nézettség növelését célzó szándék indokolta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2403