KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/augusztus
KUBRICK
• Schreiber András: Millenium Monolit 10 mínusz Kubrick
JIM THOMPSON
• Roboz Gábor: Tűzijáték az alagút végén Jim Thompson
• Varró Attila: A köztes szerző Gyilkosság
CANNES
• Létay Vera: Vértestvérek
• N. N.: Cannes-i díjak (2009)
KENYERES BÁLINT
• Kovács András Bálint: Ember a mozgó felvevőgéppel Kenyeres Bálint rövidfilmjeiről
• Csillag Márton: A lebegés szépsége Beszélgetés Kenyeres Bálinttal
TARANTINO
• Géczi Zoltán: Becstelen bírák, becsületes brigantik Világháborús mozi
• Gyenge Zsolt: Kill Hitler, avagy a nárcisztikus Quentin Becstelen brigantyk
PERZSA HÁLÓ
• Barkóczi Janka: Rettenetes gyerekek Iráni film: az új nemzedék
• Epres Tamás: A cenzor és a perzsa macskák Bahman Gobadi
NOUVELLE VAGUE
• Orosdy Dániel: Új hullámok, régi bűnök Hitchcock és a nouvelle vague
• Ádám Péter: Az írógéptől a kameráig Nouvelle vague: A szerzői film teóriája
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Hurrá, nyaralunk? Tévénemzedék
• Kemenes Tamás: Virtuális viszonyok A tévé mint családtag
KÖNYV
• Vincze Teréz: Arcművészet Margitházi Beja: Az arc mozija
• Pápai Zsolt: Kamaszpanasz Kitano Takeshi: Fiú
KRITIKA
• Varró Attila: Az utolsó gengszter Közellenségek
• Gorácz Anikó: Kisköltségvetésű mágia Boszorkánykör
MOZI
• Nevelős Zoltán: Il Divo
• Vincze Teréz: Pandora szelencéje
• Vajda Judit: Nászajánlat
• Roboz Gábor: Szerelem második látásra
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem olasz módra
• Varró Attila: Görögbe fogadva
• Baski Sándor: Transformers: A bukottak bosszúja
• Sepsi László: Bunyó
• Parádi Orsolya: Jégkorszak 3: A dínók hajnala
• Csillag Márton: Brüno
DVD
• Géczi Zoltán: A Fehér Lótusz Klánja
• Varga Zoltán: Hellraiser I-III
• Pápai Zsolt: Állj, határ!
• Kovács Marcell: Sóhajok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vinterberg

Thomas Vinterberg: Vadászat

Csak jót akarnak

Baski Sándor

A Dogma 95 mozgalom társalapítója a Születésnap antitézisének szánt új filmjével közel került első nagy sikeréhez.

A Születésnap emlékezetes jelenetében az Ulrich Thomsen által alakított Christian azzal köszönti fel apját, hogy elmeséli, miként erőszakolta meg a férfi őt és ikertestvérét kiskorukban. A filmnek mégsem ez a vallomás a legmeghökkentőbb pillanata, hanem a vacsoravendégek reakciója, akik a zavart csendet követően folytatják a mulatozást. Legfrissebb munkájában Thomas Vinterberg szintúgy a gyerekmolesztálás témájával foglalkozik, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy a Vadászatban a megvádolt férfi teljességgel ártatlan, és míg Christian köztiszteletben álló, dúsgazdag apjáról – eleinte – senki nem hiszi el, hogy bűnös lenne, addig az óvodában dolgozó, középosztálybeli Lucas-t azonnal közellenségnek kiálltja ki a kisváros népe.

Az alapötlet aligha újszerű, a Ne bántsátok a feketerigót!-tól a Szalmakutyákon át a Ha ölni kellig számtalan filmben kerül szembe a főhős az indulataik által elvakított, vérre szomjazó közösséggel. Maga Vinterberg a Dogville-hez hasonlította filmjét, pedig a párhuzam több szempontból is sántít. Lars von Trier drámájában a falu lakói alantas ösztöneiktől vezérelve teszik pokollá a kívülálló idegen életét, a Vadászat szereplőit ellenben jogosnak érzett felháborodásuk fűti – ők csak jót akarnak. Vinterberg történetét éppen ez az árnyaltság teszi izgalmassá: hiányzik belőle a különféle hátsó szándékok által motivált gonosz figurája; Lucasból (Mads Mikkelsen visszafogott, mégis intenzív alakítása) úgy válik pillanatok alatt pária, hogy a közösség minden tagja legjobb meggyőződése szerint cselekszik. Még a lavinát elindító ötéves kislány, Klara sem akar igazán ártani neki, csak megbántva érzi magát, amiért a férfi nem fogadja el az ajándékba adott szerelmi zálogot, ezért füllenti azt – bátyja pornómagazinja által ihletve –, hogy látta Lucas nemiszervét. Az óvoda vezetője csak azt teszi, amit ilyenkor hivatalból tennie kell: segítséget kér egy gyerekpszichológustól, aki irányított kérdéseivel akaratlanul is összezavarja a kislányt.

Vinterberg a történet relatív kiszámíthatóságát azzal kompenzálja, hogy a gyermeki füllentéstől az egész kisvárost megfertőző hisztéria kitöréséig terjedő folyamatot páratlan pszichológiai hiteleséggel prezentálja. Noha a Vadászat drámából egy pillanatra sem fordul át thrillerbe, a meggyőzően kifejtett tétel, mely szerint a körülmények szerencsétlen összejátszása révén bárkiből válhat a védekezés jogától megfosztott, gyűlölt közellenség, felér egy horrorfilmes szcenárióval. Lucas ráadásul nem egy társadalmon kívüli figura, aki saját különcségének köszönhetné, hogy ellene fordultak, a történet kezdetén épp olyan elfogadott tagja a közösségnek, mint legjobb barátja, aki történetesen Klara apja.

A hasonló témát feszegető dán Anklaget és az egyházi iskolában játszódó Kétely arra épít, hogy maga a néző sem lehet tisztában vele, bűnös-e vagy ártatlan a főszereplő, így ezek a filmek a közönséget önvizsgálatra késztető, morális krimiként is működnek. Vinterberg lemond erről a csábító lehetőségről, noha a drámai feszültség szempontjából nyilván előnyösebb lenne, ha az ártatlanul megvádolt főhőssel történő azonosulás helyett a néző ugyanabban a helyzetben találná magát, mint az aggódó és a teljes igazságot nem ismerő szülők. A Vadászat azonban kezdettől egyértelművé teszi, hogy Lucas nem követett el semmit, az igazság keresése helyett ezért a fő kérdés az, hogy a férfi környezetéből, ki miként reagál a vádakra. Amint az borítékolható, a többség – beleértve az ex-feleséget, a kollégákat és a legjobb barátot – „nem zörög a haraszt”-alapon egyből elhatárolódik az állítólagos pedofiltól, egyedül tinédzser fia és egy rokona áll ki mellette.

Vinterberg a végkifejletet illetően sem a látványosabb, de közhelyesebb megoldást választja, vagyis Lucasnak, a Szalmakutyák főhősével ellentétben, nem kell a végsőkig elmennie, hogy megvédje otthonát és testi épségét. A téli hónapokban játszódó, elégikus hangulatban fényképezett történetben karácsony éjszakája tartogat némi feloldozást a szereplőknek, a film központi metaforájára építő finálé ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy az efféle incidenseket nem lehet csak úgy, egyszer és mindenkorra lezárni; a képzelt vagy valós bűnök előbb-utóbb megbosszulják magukat. A Születésnaphoz, a Kedves Wendy!-hez vagy a Submarinóhoz hasonlóan így a Vadászat is determinista tanmesének bizonyul, amellyel Vinterberg, ha megismételni nem is tudta, de legalább megközelítette első nagy sikerét.

 

VADÁSZAT (Jagten) – dán, 2012. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Tobias Lindholm, Thomas Vinterberg. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Nikolaj Egelund. Szereplők: Mads Mikkelsen (Lucas), Thomas Bo Larsen (Theo), Lasse Fogelstrom (Marcus), Alexandra Rapaport (Nadja), Anne Louise Hassing (Agnes). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 115 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 33-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11253