KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsarolás

Gáti Péter

 

A krimiknek – általában – nem a társadalomelemzés a céljuk. De a rossz krimik (vagy ál-krimik), amelyek se nem izgalmasak, se nem cselekményesek, az elsárgult amatőr fotókhoz, összekarcolt és hiányos filmekhez hasonlóan akaratlanul is árulkodnak koruk eszményeiről, viselkedési normáiról. Akárcsak A zsarolás című román film.

Néhány mérnököt megzsarol egy titokzatos Valaki. Fontos információkat követel munkájukról. Cserébe nem árulja el a hatóságoknak, hogy diplomáikat pénzért vették. A nem mindennapi konfliktus során van, aki ellenáll és megtagadja a kollaborációt – természetesen lelövik. Aki viszont vállalja, egy idő után idegileg összeroppan és öngyilkos lesz. A fergeteges izgalmak addig tartanak, amíg az éber nyomozók pontot nem tesznek az ügy végére.

Elsősorban nem a tömény unalom a visszatetsző ebben az alkotásban, hanem azok a sematikusan tendenciózus motívumok, amelyektől hemzseg a film. A matematika-tanárnőből avanzsált nyomozó erőszakos és lekezelő modorát, dogmatikus kinyilatkoztatásait hallva, hálát kell adnunk, hogy otthagyta eredeti foglalkozását. Az ő kivételével minden értelmiségi figura elvetemült bűnöző a filmben. Lopnak, csalnak, hazudnak és kétes – szellemi munkából származó – jövedelmük van, amiről a rendőrség természetesen tud. Joggal érdemlik ki hát ”A munka legyen munka” címszavú kioktatást az őrnagynőtől. Nehéz úgy krimit készíteni, ha az ellenfelek egy pillanatig sincsenek egy súlycsoportban, nem okozhatnak egymásnak meglepetést. A nagyváros tetszés szerinti szórakozóhelyére betérve, a detektívek mindenkiről – a nevétől a gondolatáig – mindent tudnak. Milyen érdekes, hogy ezek a lebzselő, gyanús emberek ugyanakkor külföldön érdeklődésre (kémkedésre) számot tartó, fontos területen dolgoznak, képesítés nélkül. A mű csúcspontja, amikor az „odaát”-ról beszervezett, szintén értelmiségi zsaroló az imperialisták barna (coca-cola) és keserű (whisky) italát felváltva szopogatva, az éleseszű hatóság kelepcéjébe esik. Mintha időgépben ülne a néző, amely visszaröpítette harminc évvel ezelőttire.

Eredményesen zsarolni természetesen csak azt lehet, akinek ”vaj” van a fején. Az ártatlanul jegyet váltó nézőt viszont nem sokáig. Hanyatt-homlok távozik, mert a művészet ugyan végtelen, de az élet rövid.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6927