KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Filmek és mozik

Harmat György

 

Külföldön régóta sikerrel működnek a „bokormozik”, azaz az egymás melletti, egy gépházzal üzemelő, kis befogadóképességű mozitermek. Nálunk ennek egy sajátos változata (nagyterem mellett kisterem) született meg. Az évek óta kedvelt Szikra Kamaratermet idén követte a Kossuth Kamaraterem, s a hírek szerint hamarosan megnyílik a kéttermes Honvéd mozi is. Időszerű tehát megjegyezni, hogy a fővárosi filmforgalmazók nem használják megfelelően ezt a mozitípust.

A kisteremben előadásonként 50–100 néző élvezhet egy-egy filmet kellemes, intim környezetben anélkül, hogy már belépéskor elriasztaná a hatalmas nézőtéren elszórtan ülő néhány ember látványa. A kamaraterem arra való, hogy a filmbarátok hozzájuthassanak azokhoz a művekhez, amelyek valamilyen okból nem vonzanak nagy tömegeket. Sajnálatos, hogy a Szikra és a Kossuth Kamaraterem műsora ezt a törekvést csak részben, időnként pedig egyáltalán nem tükrözi.

Nem is mindig a film értékével van baj. Aligha kétséges például, hogy Buñuel három utolsó filmje jó műalkotás. De mi indokolja, hogy e nagy termekben is sikert arató műveket a Szikra Kamaraterem jolly jokerként vegye elő régóta, évenként többször is, és hetekig műsoron tartsa, miközben jobban ideillő és máshol sem játszott filmekkel nem találkozunk műsorán? Mi az oka, hogy az egymillió körüli nézőszámot elért Mephistót 19 hétig ebben a pici teremben játszották?

Vannak persze jó kezdeményezések is. A Szikra Kamaraterem idén Zanussi-sorozatot rendezett. A Kossuth Kamaraterem koreai bemutatójáról úgy tűnt, hogy elindít egy sort; azt hihettük, hogy a távoli országok, a harmadik világ egyre fontosabb filmművészete végre méltó helyet kap a magyar mozikban. Nem így történt. Nem láttuk a kamaratermekben a latin-amerikai film jeles darabjait (Kölykök, Kivégzés hajnalban,), s csak egy hétig játszották a Magyarországon bemutatott egyetlen, roppant érdekes hongkongi filmet (A hegy legendája). Ez már jelzi a következő problémát. Ha időnként műsorra kerül is a megfelelő film a megfelelő helyen, igen rövid ideig vetítik.

Filmforgalmazásunk mintha nem azért venne meg bizonyos filmeket, hogy játssza is őket. Pedig a „bokormozik” világszerte azért jöttek létre, hogy a szűk közönséget vonzó filmeket gazdaságosan tarthassák műsoron. Kamaratermeink már vannak (remélhetőleg lesz több is), jó lenne végre jobban élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel.

 

Harmat György

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6879