KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hancock

Klág Dávid

Hancock – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Berg. Írta: Vincent Ngo és Vince Gilligan. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: John Powell. Szereplők: Will Smith (Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), David Mattey (Man Mountain), Stephen Bishop (ER Doctor), Jason Bateman (Ray Embrey). Gyártó: Blue Light / Forward Pass / Overbrook / Relativity Media / Weed Road. Forgalmazó: InterCom. Szinkronos. 92 perc.

 

Amilyen nagy vonalakkal és frappáns ívekkel szignózta 1776-ban John Hancock a Függetlenségi Nyilatkozatot, több, mint háromszáz évvel később névrokona legalább olyan nagy elánnal, bár jóval kevesebb lelkesedéssel harcol a bűn ellen: Hancock (Will Smith) az utcán alszik, bűzlik a literszámra benyakalt whiskytől, viszont ő Los Angeles ügyeletes szuperhőse. A munkájának azonban nagyobb a kára mint a haszna, ahol csak landol, kátyú terem, másnaposan neccesen kerülgeti az autópálya tábláit és a publicitást sem nagyon bírja. Kapóra jön neki egy frissen megmentett PR-ügynök (Jason Bateman), aki felesége (Charlize Theron) minden baljós pillantása ellenére megpróbálja felkarolni Hancockot.

Hiába július negyedike királya az Államok mozipiacán, kevesebben tudnak hiteltelenebbül lecsúszott alkoholistát játszani Will Smithnél. Nem tehet róla: kisuvickolt közéleti szereplései mellett még a Legenda vagyok vírusverte New Yorkjában is jól állt rajta a bőrjakó. Viszont amint először meglátjuk egy Los Angeles-i reggelen egy kőpadon fetrengve, tudjuk, hogy addig nem leszünk nyugodtak, amíg Hancock ki nem dobja azt a szutykos kötött sapkát és le nem teszi a kisüstit, egy kiadós borotválkozásról már nem is beszélve.

De hosszú az út, ami Hancock üdvösségéhez vezet, ráadásul komolyabb műfaji buktatókkal lett kikövezve. Peter Berg filmje keserű anti-szuperhős komédiaként indul, hogy aztán a harmadik felvonásra egy légből kapott csavarral sötét dráma alakját vegye fel. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen legalább a Batman: Kezdődik óta sikkes a nyarat hősök morális dilemmáival tölteni, de a Hancock akkora balkanyart vesz, hogy nincs az a szupererő, amivel vissza lehetne terelni a felhőtlen blockbusterek pályájára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9570