KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kubrick menet

Kolozsi László

Colour Me Kubrick – amerikai, 2007. Rendezte: Brian W. Cook. Írta: Anthony Frewin. Kép: Howard Atherton. Zene: Bryan Adams. Szereplők: John Malkovich (Conway), Jim Davidson (Pratt), Richard E. Grant (Jasper), Luke Mably (Rupert). Gyártó: Colour Me K Productions / First Choice Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 86 perc.

 

Bármilyen film, ha benne van John Malkovich: jöhet. Gondoltam eddig. Hiszen Malkovich képlékeny figurájából szinte már mindent gyúrtak, még John Malkovichot is. Charlie Kaufmann és tettestársa, Spike Jonze csúnyán elbánt a neves színésszel. Úgy tűnt, ennél vadabb szerepre, mint saját maga, illetve saját képzelete, már nem lehet megkérni; hogy megvolt Malkovich pályafutásának legbizarrabb szerepe. Stanley Kubrick egykori alkotótársai túl akartak tenni Kaufmannékon. Malkovich Kubrick rendezőasszisztensének (Brian W. Cooknak) és titkárának (Anthony Frewinnek) filmjében Stanley Kubrick mezét ölti fel: pontosabban egy Kubrick-imitátor hihetetlen tarka, csiricsáré holmijait.

A Kubrick-menet hőse a Tágra zárt szemek rendezőjének adja ki magát: hogy így szedjen össze alkalmi partnereket, vacsorameghívást, egy kis pénzt, koncertjegyet. A jóhiszemű filmrajongó fiúk – többségük legfeljebb ha egy Kubrick-filmet látott – bedőlnek a necc-harisnyás, kihúzott szemű bájgúnárnak, és még azt is elhiszik, hogy azért él (hírhedt rendező létére) egy koszfészekben, mert nem szereti a flancot; nem akarja, hogy felismerjék a rajongók. A Malkovich megformálta Kubrick-imitátor nem olyan nagyformátumú csaló, mint a szintén más szerepében tetszelgő Tom Ripley, és a róla szóló mű sem olyan nagyszabású, mint egy Patricia Highsmith-történet.  Az alkotók – akik nagy valószínűséggel tisztelték, ámde nem szerették Kubrickot – nem tudtak mit kezdeni az ötletükkel, az író, Anthony Frewin nem írta meg, csak a film első felvonását: az egymásra dobált epizódok alól nem tud kibújni még a nagyszerű Malkovich sem. Együttérzést vagy érzelmeket nem sikerül kicsalni a nézőkből, mosolyt is legfeljebb csak azokból, akik jól ismerik Kubrick filmjeit, és észreveszik a cégérekre, plakátokra, buszokra tűzött Kubrick-idézeteket. A második menetben John Malkovich sajnos alul marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9025