KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tökéletes világ

Turcsányi Sándor

Sodrófával várni haza apát. Szakócával fejbe sújtani anyut. Arról beszélni, hogy tegnap a pohár és a szomszédasszony fenekére néztem. Káromkodni. Erre, és sok más dolgokra mondjuk azt, nicht vor dem Kind! De lehetséges egy másik megközelítés is: ne törődj vele, Ödönke, te csak adogasd a töltényeket! Körülbelül ennyiben foglalható össze Clint Eastwood és Kevin Costner közös munkájának eszmei mondanivalója. Kevin Costner, az alsóprofi hős aligha ismerheti polgári családok német nyelvű fordulatait. Éppen ezért egy gyerek előtt követi el a fentiekhez hasonló huncutságait. Ráadásul futás közben, tehát még azt sem tudhatja, hogy barázdált arcú üldözője (Clint Eastwood) nem ismer bocsánatot. Többek között egyik áldozatát fenyegetések és ütlegek sorával kívánja rábírni arra, hogy ezentúl szeresse a gyerekeket. Nem csoda hát, ha a pajkos gyermek erre föl jól hasba lövi. Ilyen az élet.

Szokásunktól eltérően most a jelmeztervező munkáját is kivizsgáljuk. Kopott farmer, felgyűrt rövid ujjú (sic!) fehér póló és kockás ing (hogy van-e baseballsapkája vagy nincs, azt már elfelejtettem) a hős kiszerelése. Fussel professzor tudományos munkásságára és elmélyültségére lenne szükségünk ahhoz, hogy eldönthessük, ez a lehetetlen maskara vajon az amerikai kisváros ifjain avagy a filmvásznon volt-e először látható. Az üldözőknek így könnyű a dolguk, nincs szükség személyleírásra, egy tipikus B-szériás mozihőst kergetnek.

A filmrendező, Clint Eastwood elérve a szakma csúcsára immár megengedheti magának, hogy merész kísérletezgetésekbe fogjon. Experimentális művében a hősnői státusz kiiktatásával próbálkozik. (Hacsak az ábrándos tekintetű alrendőrt nem tekintjük annak.) Mire a film lassú menetelése addig elér, hogy Clintünk rájön, van bocsánat, akkor már késő. A hős halott, a néző alszik.

Az ízléstelenség ily felhőtlen volta láttán egy halk, s tudom, hiábavaló kérés a forgalmazóhoz: könyörgöm, ne a gyerek előtt!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1130