KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/május
BLOG
• Varró Attila: Lábjegyzet a Pankrátorhoz Kayfabe, avagy a pankráció és a fikció
BACSÓ PÉTER
• Makk Károly: A tanú Bacsó Péter
CHE GUEVARA-IKONOK
• Vágvölgyi B. András: A popforradalmár evangéliuma Che – Az argentin; A gerilla
• Schreiber András: Gerilla, marketing Che Guevara, a reklámarc
DIGITÁLIS FORRADALOM
• Muhi Klára: Képbőség, képenyészet Beszélgetés a digitális forradalomról
• Schubert Gusztáv: Utánunk a képözön Digitális katasztrófák
• Varró Attila: Csillag-térkép Hálózatok a filmvilágban
• Deák Dániel: Gyógyméreg Tévéválság, válságtévé
NOUVELLE VAGUE 50
• Báron György: Királyok költője André Bazin
• Bíró Yvette: Varda fénytörésben Ágnes a plázson
JAKUZA-MOZI
• Wajzer Csaba: Tetovált sereg A jakuzafilmek evolúciója
• Géczi Zoltán: Veszett kutyák Jakuzák tabuk nélkül
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Éljen a krízis! Berlin
• Vajda Judit: Nyakunkon az élet Dialëktus Fesztivál
HATÁRSÁV
• Beke László: Az összehajtogatott idő Maurer Dóra mozgóképei
KRITIKA
• Margitházi Beja: Iskolakultúra Az osztály
• Ardai Zoltán: Eltörölhetetlen Öcsi Puskás Hungary
• Gorácz Anikó: Lerobbant road-movie Prima primavera
• Varró Attila: A Test beszéde A pankrátor
DVD
• Géczi Zoltán: A tenger zúgása
• Pápai Zsolt: A támadás
• Varga Zoltán: Rémálom az Elm utcában I–VII.
• Alföldi Nóra: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Almodóvar-zenék

Matador a lemezboltban

Fáy Miklós

 

Ez volt az igazi döbbenet. Bemenni a lemezboltba, és látni, hogy kiadták Pedro Almodóvar filmzenéit. Eddig azt sem tudtam, hogy vannak neki egyáltalán filmzenéi. Jó, nyílván szól valami a képek alatt, azt senki nem engedheti meg magának, amit Bresson, de hogy mi és miért, hol és mikor szól... Az egész olyan, mint egy televíziós dokumentumfilm. Azt mondják, hogy nyomasztó a hely, és közben tényleg szól valami mélyvonós társaság. A legjobb az egészben az, hogy nem viszi túlzásba. Nincs számára nagy jelentősége, ezért csak akkor használja Almodóvar a zenét, amikor mondani akar vele valamit. Nem súlyosat, véglegeset, csak határozottat. Kell itt, egy ilyen lemez láttán bármire is gondolni? Nem egészen egyszerűen a piac törvényeinek tiszteletéről van szó, egy sor régi, spanyol sláger piacradobásáról Almodóvar fedőnévvel?

Igen, igen, igen. Akarom mondani: nem, nem, nem. Igen, piacon vannak a régi, spanyol slágerek, de azért kell még valamire gondolni. Arra, hogy éppenséggel lehetnének ezek magyar slágerek is.

Almodóvar igazi kelet-európai életutat járt végig. Tizenhat évesen Madridba ment filmezést tanulni, csak éppen az iskola nem volt meg, ahol megtanulhatta volna a mesterséget. Ez időnként meg is látszik a filmjein, szabálytalanul dolgozik, furcsák a vágások, hajlandó a kész anyagban hibákat hagyni, ha a jelenet tempója azt kívánja. De ez akkor még csak a remélt jövő. Tizen- huszonévesen azért dolgozik, hogy megvehesse az első Super 8-as kamerát, és mert feszíti a mondanivalója, ír és zenél. Együttest alapít, az Almodóvar McNamarát. Ha értenék spanyolul, alighanem lelkesedni is tudnék, biztosan halálosan szellemesek a szövegei. Szövegértés nélkül, mily sajnálatos, a filmeken is felhasznált saját számoknak van valami elképesztő csehszlovák pop-jellege. De Almodóvar elküzdi magát a lehetőségig, és időben megjön a siker – ebben különbözik az ő története a magyar kollégákétól. A zenéhez való viszonya azonban nem mélyebb, mint Tímár Péteré, vagy hogy egy híresebb filmslágergyárost említsek, mint Quentin Tarantinóé. Mindannyian kész anyagból dolgoznak. Mindannyian a hagyományos értelemben vett filmzene ellen dolgoznak. Mindhárman képesek arra, hogy elfeledett első vagy másodosztályú slágereket írjanak a szem belső falára. Ki tudná elfelejteni a Chuck Berryre tvisztelő Uma Thurmant? Kit hagyna hidegen az Angelát éneklő Cseh Tamás? Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az öngyilkosok szeretkezési jelenete a Matadorban, míg szól Mina érzelmes, fájdalmas hangja. Espérame en el cielo, corazon. Hiába nem tudok spanyolul, ezt még én is értem. Várj rám a mennyországban, szívem.

 

The Songs of Almodóvar - EMI. 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3864