KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/május
BLOG
• Varró Attila: Lábjegyzet a Pankrátorhoz Kayfabe, avagy a pankráció és a fikció
BACSÓ PÉTER
• Makk Károly: A tanú Bacsó Péter
CHE GUEVARA-IKONOK
• Vágvölgyi B. András: A popforradalmár evangéliuma Che – Az argentin; A gerilla
• Schreiber András: Gerilla, marketing Che Guevara, a reklámarc
DIGITÁLIS FORRADALOM
• Muhi Klára: Képbőség, képenyészet Beszélgetés a digitális forradalomról
• Schubert Gusztáv: Utánunk a képözön Digitális katasztrófák
• Varró Attila: Csillag-térkép Hálózatok a filmvilágban
• Deák Dániel: Gyógyméreg Tévéválság, válságtévé
NOUVELLE VAGUE 50
• Báron György: Királyok költője André Bazin
• Bíró Yvette: Varda fénytörésben Ágnes a plázson
JAKUZA-MOZI
• Wajzer Csaba: Tetovált sereg A jakuzafilmek evolúciója
• Géczi Zoltán: Veszett kutyák Jakuzák tabuk nélkül
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Éljen a krízis! Berlin
• Vajda Judit: Nyakunkon az élet Dialëktus Fesztivál
HATÁRSÁV
• Beke László: Az összehajtogatott idő Maurer Dóra mozgóképei
KRITIKA
• Margitházi Beja: Iskolakultúra Az osztály
• Ardai Zoltán: Eltörölhetetlen Öcsi Puskás Hungary
• Gorácz Anikó: Lerobbant road-movie Prima primavera
• Varró Attila: A Test beszéde A pankrátor
DVD
• Géczi Zoltán: A tenger zúgása
• Pápai Zsolt: A támadás
• Varga Zoltán: Rémálom az Elm utcában I–VII.
• Alföldi Nóra: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült város

Bori Erzsébet

 

Nagyapámnak volt egy jó története: hogyan jöttem haza a Don-kanyarból. Torokszorító izgalom, humor, nagy tétek, minden megvolt benne, és én sose untam meg hallgatni. Már csak azért sem, mert a nagyapám sokszor elhajtott, régi dolog ez már, hallhattad eleget, de ha mégis kötélnek állt, mindig új részletekkel gazdagította az elbeszélést. Hiába, a nagyapám nem volt hollywoodi forgatókönyvíró, ő tudta, mi a jó ízlés meg az arányérzék.

Kínos még említenem is, miről szól az Őrült város: a csúnya, csúnya médiáról, amelynek szenzációéhsége akaratlanul is, de még inkább akarva, tragédiát csinál az élet hétköznapi és a sajtó nélkül többnyire maguktól is elsimuló konfliktusaiból. Az egykor (ami azt illeti, elég régen) szebb napokat is látott rendező és csapata már túl lehet azon, hogy szégyellje magát. Ennek a filmnek szemét a címe (kemény akciót ígér a taknyos moralizálás helyett), szemét a szereposztása (Dustin Hoffman és John Travolta neve milliókat fog bevinni a moziba, akik csak későn döbbennek rá, hogy mire dobták ki a pénzüket), és nincs benne egyetlen mondat, egyetlen gesztus, amit ne láttunk, hallottunk volna már ezerszer. Közhelyes, mondanám, de az unt közhelynek is van annyi mentsége, hogy legalább igaz. Unalmasan hazudni – filmben ennél nagyobb bűnt nem lehet elkövetni. A nagypapa már nem él, de ez még nem ok arra, hogy Costa-Gavrast nézzen az ember. Kértem volna meg az apámat, mesélje el újra, hogy volt az, amikor 1956-ban egy októberi éjszakán az elnyűhetetlen katonaköpenyében fennakadt egy temető vaskerítésén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3731