KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/május
BLOG
• Varró Attila: Lábjegyzet a Pankrátorhoz Kayfabe, avagy a pankráció és a fikció
BACSÓ PÉTER
• Makk Károly: A tanú Bacsó Péter
CHE GUEVARA-IKONOK
• Vágvölgyi B. András: A popforradalmár evangéliuma Che – Az argentin; A gerilla
• Schreiber András: Gerilla, marketing Che Guevara, a reklámarc
DIGITÁLIS FORRADALOM
• Muhi Klára: Képbőség, képenyészet Beszélgetés a digitális forradalomról
• Schubert Gusztáv: Utánunk a képözön Digitális katasztrófák
• Varró Attila: Csillag-térkép Hálózatok a filmvilágban
• Deák Dániel: Gyógyméreg Tévéválság, válságtévé
NOUVELLE VAGUE 50
• Báron György: Királyok költője André Bazin
• Bíró Yvette: Varda fénytörésben Ágnes a plázson
JAKUZA-MOZI
• Wajzer Csaba: Tetovált sereg A jakuzafilmek evolúciója
• Géczi Zoltán: Veszett kutyák Jakuzák tabuk nélkül
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Éljen a krízis! Berlin
• Vajda Judit: Nyakunkon az élet Dialëktus Fesztivál
HATÁRSÁV
• Beke László: Az összehajtogatott idő Maurer Dóra mozgóképei
KRITIKA
• Margitházi Beja: Iskolakultúra Az osztály
• Ardai Zoltán: Eltörölhetetlen Öcsi Puskás Hungary
• Gorácz Anikó: Lerobbant road-movie Prima primavera
• Varró Attila: A Test beszéde A pankrátor
DVD
• Géczi Zoltán: A tenger zúgása
• Pápai Zsolt: A támadás
• Varga Zoltán: Rémálom az Elm utcában I–VII.
• Alföldi Nóra: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Delicatessen

Békés Pál

A Delikátesz szállodában, mészárszékben és húskimérésben minden lehetséges, de csak egyvalami bizonyos: a szállóvendégeket lemészárolják és húsukat kimérik.

Idő: alig valamivel a világvége előtt. Helyszín: valahol a világ végén. Az „odakintről” mindössze annyi tudható, hogy az élet valami okból kizökkent a normális kerékvágásból, és immár semmi remény, hogy valaha is visszatérjen – az út most már csak lefelé vezethet. Az „odabentről” pedig annyit, hogy a szállóvendégek egyetlen tevékenysége: korgó gyomorral és repeső szívvel várják, hogy mikor sújt le újra a szállodatulaj bárdja.

A horrorisztikus abszurd szinte kizárólag a végállapotba jutott, düledező hotel szorongató szobáiban, illetve a szálloda alatti kanálisrendszer klausztrofób folyosóin játszódik – itt, e csatornaszagú földalattiságban hemzsegnek az odafönti „rendszert” opponáló vegetariánusok.

Amikor az állástalan cirkuszi artista, akinek munkatársa, a hírneves csimpánz az áldatlan körülmények áldozatául esett (elfogyasztották), karbantartói állást kap a Delikáteszben, nem is sejti, hogy desszertnek hízlalják. Midőn ráébred, a film a pengeéles elméjű bohóc és a pengeéles bárddal fölszerelt hentesmester mérkőzésévé válik, melyet tovább bonyolít a csatornalakó vegetariánusok gabonarabló kommandóakciója.

Az eredmény: horror- és akciófilm elemekből szerkesztett, időnként filozofikus felhangoktól sem visszariadó sűrű téboly. Rútság, ostobaság és gonoszság oly tömény elegye zúdul a nézőre, hogy azon csak röhögni lehet, ráadásul sokat. A Delicatessen az utóbbi idők egyik legjobb komédiája – bizonyos értelemben műfajilag is újat hozó vígjáték: végjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=134