KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elizabethtown

Susánszky Iván

 

„Kellene végre valami igazán finom, könnyed romantikus vígjáték, amiben a fő humorforrás nem a főszereplők rendetlenkedő emésztése és szexuális élete. Hogy az emberek ne már mindig csak ezeket az illetlen filmeket nézzék a Ben Stillerrel” – gondolhatta Cameron Crowe egy homályosabb pillanatában, és leforgatta az Elizabethtownt. Aztán a Torontói Filmfesztiválon akkorát bukott vele, hogy még az őt szívből gyűlölő kollégák is őszinte sajnálkozással lapogatták a hátát.

Drew Baylor (Orlando Bloom ezúttal azt próbálja ki, mennyire megy neki a mély érzések hiteles eljátszása a sok elf, meg kalóz után – remélem olyan sok esélyt ezek után már nem kap) sportcipőket tervez. Sajnos a legújabb modellje több mint kilencszáz millió dollárral rövidítette meg a céget. Baylor természetesen repül, a karrierjének vége, és ha rajta múlik, az életének is. Mielőtt azonban pontot tenne a sztori végére (és mi egy erős tíz perc után némiképp elégedetten távozhatnánk a moziból), jön a hívás: apu meghalt, le kéne ugrani a szülővárosba elrendezni a temetést. Az – elsősorban önmagát – gyászoló fiú útközben összeismerkedik a bájos, csicseri, életvidám légikísérővel (Kirsten Dunst), akivel aztán szép lassan összemelegszenek. Formálódó románcuk közben betekintést nyerhetünk – immáron ezredszer – az amerikai kisvárosi lét alapvetően kicsinyes, unalmas és irritáló, de egyesek szerint valamiért roppant bájos világába is.

Az Elizabethtown (amit a rendező a torontói bukta után húsz perccel megrövidített) tényleg finom, könnyed, romantikus (és irdatlanul lassú) vígjáték lett, amiben a szerelmesek sokat beszélgetnek telefonon, a viccek pedig annyira szubtilisek és illendőek, hogy nagyon kell ügyelni, nehogy elszalasszunk egyet is. Crowe szerencsére rendes fickó, egyes poénokat többször is elsüt, megkönnyítve ezzel a dolgunkat. Tényleg nem hittem volna, hogy valaha ilyet leírok, de ha ez Ben Stiller iskola alternatívája, akkor én maradnék a hasmenéses poénoknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8462