KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alice Csodaországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland – amerikai, 1951. Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Disney. 73 perc.

 

A Disney stúdió az alapító atya halála óta is folyamatosan gondoskodik róla, hogy közkedvelt rajzfilmjeik minél gyakrabban találjanak utat a közönséghez: míg maga Walt Disney a mozis újrabemutatást szorgalmazta, a dvd-piacon újabb és újabb köntösben (extra és szimpla változat, egyedi és gyűjteményes kiadás stb.) jelennek meg a megunhatatlan(nak vélt) valódi klasszikusok éppúgy, mint a másodvonalbeli alkotások. A friss dvd-kiadványok között több mint harminc, a Disney-hez köthető film jelent meg újra, a kezdeteket fémjelző rajzfilmektől a kortárs számítógépes animációkig. Bármelyik korszakról és animációs technikáról legyen szó, a Disney-produkciók többnyire nem szívesen rugaszkodnak el saját jól bejáratott formuláiktól, akár a dalolásokkal kísért cselekményvezetésre, akár a patikamérlegen mért érzelmi hatásokra gondolunk – ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok a művek, amelyek (bizonyos mértékben legalábbis) eloldódnak a Disney-esztétika megszokott jellegzetességeitől. Ilyen rajzfilm az 1951-es Alice Csodaországban is; keletkezéstörténetének gyökerei évtizedekre nyúltak vissza, kivitelezésmódja miatt máig kuriózumnak hat.

Disney vonzalma a Lewis Carroll-mesekönyvek (a Csodaország mellett az Alice Tükörországban) iránt már a valódi kislányt animált figurákkal együtt felléptető Alice komédiák-sorozat (1923–27) esetében is nyilvánvaló, A tükrön át 1936-os Miki egeres rajzfilmje pedig az egészestés Alice-animáció előtanulmányként is fölfogható (különösen a kártyakarakterek animálása okán). Az Alice-hez több figurát terveztek és több dalt komponáltak, mint bármely korábbi Disney-animációhoz, ám nem is annyira a mennyiségi paraméterek teszik különlegessé, mint inkább az, hogy a rajzfilm megtartja (nem pedig módosítja) a Carroll-könyvek epizodikus szerkesztését. Szemben a Disney-rajzfilmeket (és a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódot) uraló célorientált cselekményépítéssel, az Alice Csodaországban-rajzfilm a hősnő és a különös teremtmények találkozását bemutató epizódok laza füzére. A carrolli nonszensz és a szürrealizmus Disney-giccsbe oltott változatát kínáló epizódok színvonala felettébb hullámzó; kivált a remek mellékfigurákat (a Hernyót, a Vigyorgó Macskát és a Bolond Kalapost) elősoroló részletek vagy a bravúrosan animált csoportmozgásokra épített jelenetek (mint a mozgó kártyapakliként megformált őrség menetelése) az igazán emlékezetesek. A rendhagyó szerkezet és a kevéssé izgalmas hősnő is magyarázhatja, hogy bemutatásakor az Alice Csodaországban – akárcsak az egy évtizeddel korábbi, Disney-mércével mérve kísérleti animációnak mondható Fantázia – megbukott. S ahogyan a Fantáziát, úgy az Alice-t is újraértékelte az utókor: a hallucinogén szerek kultuszában égő késő hatvanas évek emelte pajzsra, a pszichedelikus „utazások” ábrázolásának előképét fedezve fel benne.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14286