KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Smaug pusztasága

Sepsi László

The Hobbit: The Desolation of Smaug – amerikai, 2013. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Tolkien regényéből Fran Walsh, Philippa Boyens és Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Bilbo), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Thorin), Evangeline Lilly (Tauriel), Benedict Cumberbatch (Smaug). Gyártó: MGM / New Line Cinema / WingNut Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 160 perc.

A Tolkien meseregényéből felhizlalt trilógia második része már azzal lépéselőnybe került előzményével szemben, hogy nem szorul rá a hosszas expozícióra: a pár percnyi flashback után – amiben Peter Jackson ezúttal is összeköti az étkezést az információ-adagolással – a törpkommandó és segítőik máris egy orkhorda elől menekülnek, amit újfent csak egy kiadós táplálkozás követ.

A címbeli sárkány barlangjáig tartó utazás epizódfüzére ezúttal feszesebb dramaturgiát kapott, és a Smaug pusztaságában a Váratlan utazás első felét uraló infantilis humor szintúgy háttérbe szorult, aminek hála így a negyedik órányi játékidőre Jackson végre sikerrel bekalibrálta a trilógia hangvételét. Adaptációs stratégiája ugyanakkor nem változott, csak a kiugró stílustörések híján lett még szembetűnőbb: a szinte minden akciójelenethez hozzáadott orkok varacskos algoritmusként trappolnak végig a filmen, hogy Gandalf cselekményszálával együtt minél szorosabbra varrják viszonyát A Gyűrűk Urával, az önálló egységként kezelt és bőségesen kifejtett epizódok (Bakacsinerdő pókjai és tündéi, Erebor) pedig mintha egy gigaköltségvetésű minisorozat részeiként kerültek volna a mozivászonra. A leglátványosabb hangsúlyeltolódás ennek szellemében Smaugot érinti, aki a film utolsó harmadát eluralva afféle évadvégi főellenséggé, illetve karakterében és megjelenítésében is a feldolgozás legjobb figurájává válik – habár a regényben ezen a ponton még csak verbális ütközetekre került vele sor –, miközben kincsekkel teli fészke némi többletjelentést is hordoz. Az erőltetett menet a pénzhegyekig jól illusztrálja a tisztességgel, de az extrém bővítésen túl különösebb invenciók nélkül elkészített Hobbit-filmek helyét a Jackson-életműben, a finálé beizzított kohói pedig tűpontos vizuális metaforaként illusztrálják, hogy a franchise minden perce folyékony arany.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11634